Bővebben...

Eredeti cím: MR. BEAN’S HOLIDAY
Kiadó: UNIVERSAL PICTURES – INTERCOM
Rendezte: Steve Bendelack
Főszerepben: Rowan Atkinson, Emma De Caunes, Jean Rochefort, Antoine De Caunes, Willem Dafoe
Film: Egy tombola főnyereményének sorsolásán hogy-hogynem régi tévéhősünk, Mr. Bean sorszámát húzzák ki. A díj pedig nem más, mint egy Dél-franciaországi tengerparti nyaralás. Mivel a Riviéra Londontól csak egy ugrás, hősünk vonatra száll, hogy végre valahára a napon süttesse vonzó testét. Ám „Bab úr” nem lenne az, aki, ha ez az utazás teljesen eseménytelenül zajlana, ugyanis főhősünknek a legcsekélyebb baki is elég,hogy mintegy láncreakciót elindítva katasztrófába sodorjon majd mindent és mindenkit, ami és aki az útjába kerül. A sok bukdácsolás, fejreállás, összetévesztés és totális tévedés után végül mégis csak eljut Cannes-ba, ahol éppen a neves filmfesztivál zajlik, és ahol a bonyodalmak is rendeződnek, sőt talán a tengerparti sütkérezésre is marad ideje.

Bővebben...

Eredeti cím: INSIDE MAN
Kiadó: UNIVERSAL – INTERCOM
Rendezte: Spike Lee
Főszerepben: Denzel Washington, Clive Owen, Jodie Foster, Chiwetel Ejiofor, Willem Dafoe, Christopher Plummer
Film: Spike Lee-t mindezidáig szerzői filmesként ismertük, az afroamerikai rendező 2006-ban mégis zsánerfilmet, bankrablós thrillert készített. Karrierjének eddigi legmainstreamebb és anyagi szempontból legsikeresebb alkotása ugyanakkor mégis más, mint a műfaj egy átlagos darabja. A kimondottan is Sidney Lumet Kánikulai délutánja előtt tisztelgő filmen ez a másság, ez a szabálytalanság eleinte persze nem feltétlenül látszik: egy bizonyos Dalton Russell (Clive Owen) és emberei behatolnak egy Wall Street környéki bankba, ahol túszokat ejtenek, és arra kényszerítik őket, hogy ugyanolyan ruhába és maszkba bújjanak, mint amilyeneket ők is viselnek.Okos ötlet, hiszen ezzel lehetetlenné teszik az esetleges későbbi azonosításukat, és akik ilyesmikre gondolnak, azoktól azt várnánk, hogy egykettőre kirámolják a széfeket, ám elég hamar látszik, hogy Russellt egyáltalán nem a pénz érdekli, és hogy az egész tökéletesen kitervelt akció valami egészen más célt szolgál. Hogy pontosan mit, azt nem lenne illendő elárulnunk (ezt A belső emberrel debütáló forgatókönyvíró is a lehető legtovább igyekszik titokban tartani), csak annyit mondunk, hogy Russell intellektuális, morális okokból teszi azt, amit tesz. A fentiek bizony nehezen hihetően hangzanak, mint ahogy az egész történet is kimódolt és túl „okos”, ez azonban nem jelenti azt, hogy A belső ember ne volna élvezhető mozi. Az élvezetről például az első osztályú szereplőgárda is gondoskodik: a helyszínre rendelt rendőrségi nyomozót, Keith Fraziert Denzel Washington játssza, akinek ez már a negyedik Spike Lee filmje, és aki ismét kiváló alakítást nyújt a vékonyka bajuszú, piperkőc ruházatú, éles eszű zsaru szerepében. A bank igazgatótanácsának elnökét és a bank alapítóját, Arthur Case-t Christopher Plummer alakítja, és annyit elárulhatunk, hogy az általa megformált figurának kulcsszerepe van a filmben. A történet szempontjából nem elhanyagolható a Case megbízásából eljáró Madeline White rejtélyes figurája sem, akit pedig Jodie Foster formál meg.

Bővebben...

Eredeti cím: XXX – THE NEXT LEVEL
Kiadó: COLUMBIA/TRISTAR – WHV HUNGÁRIA KFT.
Rendezte: Lee Tamahori
Főszerepben: Ice Cube, Willem Dafoe, Scott Speedman, Samuel L. Jackson
Film: A „Xander Cage halott” megállapítás ugyan tagadhatatlanul kevésbé súlyos, mint a nietzschei „Isten halott”, indoklásként azonban ez hangzik el az xXx – A következő fokozatban, Vin Diesel helyett miért Ice Cube a 2002-es xXx folytatásának főhőse. Azt ugyan nem mondják, hogy Rob Cohen is halott volna (nincs is így), de tény, hogy a rendezői székben a látványos agyatlanságok rendezőjét (az xXx mellett többek között ő jegyzi a Halálos iramban-t és az idei év egyik nagy financiális buktáját, a Lopakodót) Lee Tamahori váltotta (Halj meg máskor!, A pók hálójában), akinek – egyébként Cohen produceri felügyeletével – valóban sikerült „következő fokozat”-ra emelni az xXx eleve meglehetős, ámbátor a maga módján szórakoztató gagyiságát. Jégkockát, bocsánat, Darius Stone-t egyébként az első részből már ismert Augustus Gibbons ügynök (Samuel L. Jackson) egyenesen a börtönből hozza ki (pontosabban szökésre biztatja), úgy vélve, hogy itt már csak a morózus nehézfiú tud segíteni: meg kell hiúsítani az USA elnökének elfogására és a hatalom átvételére irányuló titkos katonai összeesküvést, amelyet George Deckert (Willem Dafoe) védelmi miniszter irányít. Tökéletesen hihető történet ugyebár, de ne kötözködjünk, élvezzük inkább a nagyszerűen megírt dialógusokat vagy Ice Cube színészi játékát. Bocsánat, csak vicceltünk, a párbeszédek dilettánsak, Diesel pedig Sir Laurence Olivier Ice Cube-hoz képest, úgyhogy koncentráljunk inkább az akcióra, az autókra és a különböző high-tech izékre. Ezekből akad bőven, csak hát a nézők jelentős hányada ezt eleve kevésnek érzi, hát még akkor, ha ezek is olykor abszurdak, és túlfeszítettek. Egy dolog mindenesetre megnyugtató: mivel az xXx – A következő fokozat Amerikában mindössze kb. a hatodát hozta az xXx közel 150 millió dolláros bevételének, az újabb fokozatot valószínűleg megússzuk.

Bővebben...

Eredeti cím: THE LIFE AQUATIC WITH STEVE ZISSOU
Kiadó: TOUCHSTONE – INTERCOM
Rendezte: Wes Anderson
Főszerepben: Bill Murray, Owen Wilson, Anjelica Huston, Cate Blanchett, Jeff Goldblum, Willem Dafoe
Film: A hóbortos tengerkutató, Steve Zissou (Bill Murray) hajója az a vízi jármű, amelyről minden gyermek álmodik: még egy sárga tengeralattjáró is van benne. A baj csak az, hogy a Belafonte szebb napokat is látott: a népes és hű csapatával víz alatti dokumentumfilmeket készítő Zissou felett kezd eljárni az idő – utolsó munkáját nemhogy lelkesedéssel nem fogadják, de semmiféle érzelmi reakciót nem vált ki, jóllehet Zissou francia barátját, Esteban du Plantier-t (Seymour Cassel) a kamerák előtt falta fel egy titokzatos vízi élőlény, a jaguárcápa! Az öntörvényű és végtelenül hiú Zissou elhatározza, hogy következő filmjével bizonyít: visszaszerzi a nézők kegyét, és elkapja a cápát. Csakhogy amikor felbukkan egy újságírónő (Cate Blanchett), hogy Zissou-ról írjon hosszú cikket, és megjelenik egy Ed Plimpton nevű fiatalember (Owen Wilson), akiről kiderül, hogy Zissou fia, plusz a legénysége is fel akar lázadni ellene, a férfi lelkében még inkább összekavarodik minden... Noha Wes Anderson filmjei közül eddig az összeset ismerheti a magyar közönség (a recenziónk tárgyát képező Édes vízi élet mellett a Tenenbaum, a háziátkot és az Okostojást (Rushmore) moziban mutatták be, a Petárda pedig előbb videón, majd DVD-n jelent meg), honi rajongótábora szűknek mondható. Úgy tűnik, nálunk csak kevesek szívébe tudták belopni magukat Anderson excentrikus figuráktól hemzsegő meséi, édes-bús, bolondos humora, filmjei jellegzetes – kitűnő zenékkel is megtámogatott –, sokszor szürreálisba hajló atmoszférája. Gyanítjuk, az Édes vízi élet hatására sem kezdenek gombamód szaporodni a Wes Anderson-filmklubok, de míg mondjuk a Tenenbaum visszhangtalansága előtt értetlenül állunk, addig azon kevésbé csodálkozunk, hogy a 36 éves amerikai direktor tavalyi munkája nem vert túl nagy hullámokat: Zissou-hoz hasonlóan mintha ő is válságban volna, igaz, azért kisebben, mint a hóbortos tengerkutató. Az Édes vízi élet a mi szívünket legalábbis nem melengette annyira, mint a varázslatos Tenenbaum, és mosolyra is kevésbé ingerelt. Talán az a baj, hogy Anderson többé-kevésbé megint ugyanarról mesél, ráadásul hasonló eszközökkel, melyek ezúttal azonban kevésbé hatásosak. Filmje – talán szándékosan – áll, mint egy lehorgonyzott hajó, és nem nagyon viszi magával a nézőt. A díszletek és a látvány egésze persze ezúttal is zseniális, minden aprólékosan megtervezett és minden képeskönyvbe illően stilizált.

Bővebben...