Eredeti cím: THE DEPARTED
Kiadó: WARNER BROS. – FORUM HOME ENTERTAINMENT
Rendezte: Martin Scorsese
Főszerepben: Leonardo DiCaprio, Matt Damon, Jack Nicholson, Mark Wahlberg, Martin Sheen, Ray Winstone, Vera Farmiga, Alec Baldwin
Film: Az, hogy a mai napig nem sikerült megnéznünk a Szigorúan piszkos ügyeket, súlyos mulasztásaink közé tartozik, bár így megkíméljük a kedves olvasót attól, hogy A téglát unos-untalan összehasonlítsuk a hongkongi eredetivel. A legújabb Scorsese film rajongóit azért így is fel tudjuk bosszantani: függetlenül attól, miben hasonlít és miben tér el a remake a távolkeleti alapanyagtól, függetlenül attól, jobb vagy rosszabb-e annál, az elég egyértelműnek tűnik, hogy Scorsesét nem ezért a filmért kellett volna a legjobb film és a legjobb rendezés Oscarjával jutalmazni, hanem mondjuk a sokkal erőteljesebb, intenzívebb Taxisofőrért, Dühöngő bikáért vagy a Nagymenőkért. Persze szó se róla, A tégla profi alkotás, nem csupán fiatalabb és idősebb színészek sztárparádéjával (Leonardo DiCaprio, Matt Damon, Jack Nicholson, Mark Wahlberg, Martin Sheen, Alec Baldwin), hanem kitűnő alakításokkal (bár Jack Nicholson ezúttal túljátszotta a szerepét, és a kevesebb több lett volna), telitalálat zenékkel, nem egy ütős jelenettel, fontos kérdésekkel (identitás, árulás, lojalitás, megváltás), ám nem tehetünk róla, mi a film során többször is unatkoztunk. Mintha nem minden bírt volna akkora súllyal és jelentőséggel, mint amennyi időt szenteltek neki, mintha nem feltétlenül kellene a filmnek több mint két és fél órásnak lennie. Természetesen izgalmas, feszültséggel teli percből azért lényegesen több van, mint az már a sztori csontvázára szorítkozó szinopszisból is sejthető: „Billy Costigan (Leonardo DiCaprio), az újonc rendőr alvilági környezetben nőtt fel.Ő az ideális tégla, akinek be kell épülnie a Frank Costello (Jack Nickolson) vezette maffiába. Az a dolga, hogy Costello bizalmába férkőzve segítsen rendőr feletteseinek (Mark Wahlberg és Martin Sheen) lebuktatni a maffiózót. Mindeközben Colin Sullivanben (Matt Damon), a különleges nyomozóegység tisztjében mindenki megbízik. Senki sem gyanítja, hogy ő Costello beépített embere. ”És ez valóban csak a váz, hiszen a történet ennél sokkal szövevényesebb, a viszonyok sokkal bonyolultabbak! Summa summarum, esetleges kifogásaink ellenére sem beszélnénk le senkit A tégla megnézéséről, mert ugyan a legjobb Scorsese filmektől elmarad, de az mindenképpen igaz, hogy a Nagymenők óta ez a rendező legjobb munkája.

Bővebben...

Eredeti cím: RUNNING WITH SCISSORS
Kiadó: COLUMBIA TRISTAR – FORUM HOME ENTERTAINMENT
Rendezte: Ryan Murphy
Főszerepben: Annette Bening, Brian Cox, Joseph Fiennes, Evan Rachel Wood, Alec Baldwin, Gwyneth Paltrow
Film: Nem vitás: rémes lehet, ha az ember apja alkoholista, az anyja költői babérokra törő mániás depressziós, akinek az önmegvalósítás fontosabb a saját gyerekénél, ezért hát fiát inkább átpasszolja pszichiáterének. Ennél is rémesebb, ha a mondott pszichiáter teljesen őrült, így például a székletét isteni üzenetnek tartja, a felesége kutyaeledelt majszol, az egyik lánya telepatikus úton a macskájával kommunikál, döntéseket pedig úgy hoz, hogy találomra rábök egy szóra a Bibliában, aztán kedve szerint értelmezi. És hiába érzi magát 13–14 évesen valaki homoszexuálisnak, az azért mégiscsak erős, hogy egy kattant felnőtt, a pszichiáter fogadott fia rögtön gyakorlatban is megmutassa, milyen az azonos neműek közötti testi szerelem. A legrémesebb azonban az, hogy mindez nem egy kissé zavart lelkű forgatókönyvíró fantáziájának a szüleménye, hanem Augusten Burroughs tényleges gyermekkora a 70-es évekből! Burroughsnak nyilván szüksége volt rá, hogy traumatikus emlékeit kiírja magából, a könyv állítólag érdekes olvasmány is, a film nézése közben azonban nem éreztük azt, hogy a mozgóképes változatnak is mindenképpen meg kellett volna születnie, hiába rendezte a Kés/Alatt kitalálója, Ryan Murphy, és hiába elsőrangúak benne a színészek: mindenekelőtt az Augusten anyját alakító Annette Bening, de az Augustent megformáló Joseph Cross, a pszichiáter, dr. Finch bőrébe bújó Brian Cox,a feleséget játszó Jill Clayburgh, valamint Gwyneth Paltrow és Evan Rachel Wood is – utóbbiak a pszichiáter lányainak szerepében. Az alapvető probléma az, hogy Ryan direktori debütálása leginkább csak különc figurák és szürreális helyzetek kirakodóvására, de az egész nincs rendesen megalapozva és nem áll össze – mondhatni, a film ugyanolyan szétesett és diszfunkcionális, mint Augusten élete volt egykoron. Az erőteljes jeleneteket (mert azért van pár) és a színészi alakításokat jegyezzük meg, a filmet mint egészet pedig felejtsük el – bár gyanítjuk, ez utóbbi magától is menni fog.

Bővebben...

Eredeti cím: FUN WITH DICK AND JANE
Kiadó: COLUMBIA/TRISTAR – WHV HUNGÁRIA KFT.
Rendezte: Dean Parisot
Főszerepben: Jim Carrey, Tea Leoni, Alec Baldwin, Richard Jenkins
Film: Dick Harpert (Jim Carrey) váratlanul kinevezik cége kommunikációs igazgatójának, így feleségével, Jane-nel (Téa Leoni) együtt azt hiszik, most majd még nagyobb jólét vár rájuk, ám hamarosan kiderül: az Enron-szerű mamutcég a gátlástalan főnökök machinációi miatt csődbe ment, és Dickre csak azért volt szükség, hogy a nyilvánosság előtt elvigye a balhét. A hirtelen munkanélkülivé lett Dick eleinte bízik benne, hogy pillanatok alatt sikerül majd új menedzseri állást találnia, de nem így történik, olyannyira nem, hogy az elszegényedett pár – miután a napszámot vállaló Dicket Mexikóba toloncolják, Jane arca pedig eltorzul egy gyógyszerkísérlettől, amelynek a pénz miatt vetette alá magát – úgy dönt: fegyveres rablókként fogják eltartani magukat. Dick és Jane így napról napra különböző maszkokban és álruhákban fosztogatja az üzleteket és a bankokat, hogy végül – korábbi jellemvonásaikból még véletlenül sem következően – napjaink Robin Hoodjai váljanak belőlük. Ha a fentiekből nem tűnne ki, Jim Carrey adósa a nézőknek: az idiotisztikus, ám felettébb szórakoztató komédiák (A maszk, Ace Ventura, Dumb és Dumber), a drámai tehetségét megmutató komoly filmek (Trumanshow, Ember a holdon, Egy makulátlan elme örök ragyogása) után végre készíthetne egy tisztességes „felnőtt” vígjátékot. Tehát olyat, amely nem még mindig jelentős részben a ma már kissé kínos grimaszolására és kajla mozdulataira épít, hanem inkább a valódi színészi képességeire, egy tisztességesen megírt forgatókönyvre és jó párbeszédekre. Sajnos a Dick és Jane trükkjei, amely az (angolul) azonos című 1977-es film remake-je, nem ilyen lett, pedig akár remek kis szatírát is lehetett volna kanyarítani belőle. Helyette egy elég bárgyú és elnagyolt sztorit kapunk, amelyben ugyan akadnak jobb pillanatok, humoros helyzetek, de összességében mégis inkább tákolmány.

Bővebben...

Mit tehet egy újdonsült szellempár (Geena Davis és Alec Baldwin), amikor csinos New England-i otthonukba, amelyet még élőként laktak, felvágós New York-i yuppie-k költöznek? A megoldás: „bioördögűző”-t bérelnek, akinek az lenne a feladata, hogy elriassza a hívatlan betolakodókat.

Bővebben...