Jeanne Duprau bestsellere alapján készült, a Szikraváros (City of Ember) című fantasy-kalandfilm, amelyet Rém rom rendezője, Gil Kenan jegyez. A film DVD változatával május 26-tól találkozhatunk az üzletek polcain.

A föld mélyén rejtőző Szikraváros hosszú évszázadokon keresztül fényben tündöklő, varázslatosan békés hely volt.

Bővebben...

Újabb, gyűjteményekbe kívánkozó kiadványnak örvendhetünk hamarosan, hiszen június 16-tól Blu-ray és DVD korong formájában is megvásárolható a ’80-as évek videóslágere, Ivan Reitman klasszikus komédiája, a Szellemirtók (Ghostbusters). Sőt, ha hihetünk a technikai speckóknak, a Blu-ray lemez esetében Dolby TrueHD magyar szinkront is kapunk!

Bővebben...

Eredeti cím: THE LIFE AQUATIC WITH STEVE ZISSOU
Kiadó: TOUCHSTONE – INTERCOM
Rendezte: Wes Anderson
Főszerepben: Bill Murray, Owen Wilson, Anjelica Huston, Cate Blanchett, Jeff Goldblum, Willem Dafoe
Film: A hóbortos tengerkutató, Steve Zissou (Bill Murray) hajója az a vízi jármű, amelyről minden gyermek álmodik: még egy sárga tengeralattjáró is van benne. A baj csak az, hogy a Belafonte szebb napokat is látott: a népes és hű csapatával víz alatti dokumentumfilmeket készítő Zissou felett kezd eljárni az idő – utolsó munkáját nemhogy lelkesedéssel nem fogadják, de semmiféle érzelmi reakciót nem vált ki, jóllehet Zissou francia barátját, Esteban du Plantier-t (Seymour Cassel) a kamerák előtt falta fel egy titokzatos vízi élőlény, a jaguárcápa! Az öntörvényű és végtelenül hiú Zissou elhatározza, hogy következő filmjével bizonyít: visszaszerzi a nézők kegyét, és elkapja a cápát. Csakhogy amikor felbukkan egy újságírónő (Cate Blanchett), hogy Zissou-ról írjon hosszú cikket, és megjelenik egy Ed Plimpton nevű fiatalember (Owen Wilson), akiről kiderül, hogy Zissou fia, plusz a legénysége is fel akar lázadni ellene, a férfi lelkében még inkább összekavarodik minden... Noha Wes Anderson filmjei közül eddig az összeset ismerheti a magyar közönség (a recenziónk tárgyát képező Édes vízi élet mellett a Tenenbaum, a háziátkot és az Okostojást (Rushmore) moziban mutatták be, a Petárda pedig előbb videón, majd DVD-n jelent meg), honi rajongótábora szűknek mondható. Úgy tűnik, nálunk csak kevesek szívébe tudták belopni magukat Anderson excentrikus figuráktól hemzsegő meséi, édes-bús, bolondos humora, filmjei jellegzetes – kitűnő zenékkel is megtámogatott –, sokszor szürreálisba hajló atmoszférája. Gyanítjuk, az Édes vízi élet hatására sem kezdenek gombamód szaporodni a Wes Anderson-filmklubok, de míg mondjuk a Tenenbaum visszhangtalansága előtt értetlenül állunk, addig azon kevésbé csodálkozunk, hogy a 36 éves amerikai direktor tavalyi munkája nem vert túl nagy hullámokat: Zissou-hoz hasonlóan mintha ő is válságban volna, igaz, azért kisebben, mint a hóbortos tengerkutató. Az Édes vízi élet a mi szívünket legalábbis nem melengette annyira, mint a varázslatos Tenenbaum, és mosolyra is kevésbé ingerelt. Talán az a baj, hogy Anderson többé-kevésbé megint ugyanarról mesél, ráadásul hasonló eszközökkel, melyek ezúttal azonban kevésbé hatásosak. Filmje – talán szándékosan – áll, mint egy lehorgonyzott hajó, és nem nagyon viszi magával a nézőt. A díszletek és a látvány egésze persze ezúttal is zseniális, minden aprólékosan megtervezett és minden képeskönyvbe illően stilizált.

Bővebben...