Eredeti cím: LADY IN THE WATER
Kiadó: WARNER BROS. – FORUM HOME ENTERTAINMENT
Rendezte: M. Night Shyamalan
Főszerepben: Paul Giamatti, Bryce Dallas Howard, Bob Balaban, Freddy Rodriguez, Jeffrey Wright
Film: Úgy tűnik, Shyamalan megmarad számunkra egyfilmes rendezőnek: míg direktori debütálása, a Hatodik érzék kikezdhetetlen, tökéletesen szerkesztett és feszültséggel teli, addig az azóta készült filmjei, A sebezhetetlen, a Jelek, A falu mind támadhatók az erőltetett vagy gyenge csattanók, az álmisztikus hablaty és egyéb okok miatt. A Lány a vízben abban eltér korábbi alkotásaitól, hogy ez most nem horror-thriller, hanem fantasy, misztikus mese, amelyet sztoriként a gyermekeinek írt. Hogy a csemeték mit szóltak, nem tudhatjuk, de az biztos, hogy mi rendkívül üresnek és mondvacsináltnak találtuk ezt a történetet, amelyet egyedül az erős színészi alakítások (Paul Giamattié és Bryce Dallas Howardé), az atmoszféra és az olykor-olykor megcsillanó humor mentenek meg a teljes kudarctól. A két említett színész közül a mindig kiváló Giamatti egy apartmanház szomorú gondnokát, a félénk, dadogós és ügyefogyott Cleveland Heepet játssza, aki egy éjjel a kerti medencében egy nimfára bukkan. A lány neve Story (a mozis feliratban és a borítón Mesének hívják), és mint kiderül, a Kék Világból jött, hogy megmentse az emberiséget. Megtudjuk azt is, hogy a lányt félelmetes szörnyek, úgynevezett szkrántok fenyegetik, de a házban lakó koreai egyetemista lány anyja szerencsére ismeri az ősi mesét, így tudja, hogy Storyt csak úgy viheti vissza egy sas a saját világába, ha a megfelelő emberek segítenek neki. Így aztán előbb-utóbb az egész ház részt vesz a hazajuttatási akcióban, bár Story – E.T.-vel ellentétben – nem kiáltozza, hogy „Story haza!”, inkább ül azzal a titokzatos arcával Cleveland ingében, akiről egyébként azon információ birtokába is jutunk, hogy roppant bánatának oka az, hogy elveszítette a családját, és nem lehetett ott, hogy megmentse őket. Story segítése tehát egyfajta vezeklés, megváltás Cleveland számára, míg a nézők némelyikének a film vége jelent megváltást.

Bővebben...

Eredeti cím: CAPOTE
Kiadó: UNITED ARTISTS/SONY PICTURES CLASSICS – FÓRUM HOME ENTERTAINMENT HUNGARY
Rendezte: Bennett Miller
Főszerepben: Philip Seymour Hoffman, Catherine Keener, Clifton Collins, Jr., Bruce Greenwood, Bob Balaban, Chris Cooper
Film: A teljesen megérdemelten a legjobb férfi főszereplő Oscar-díjával jutalmazott Philip Seymour Hoffman Capote-alakítását az teszi igazán emlékezetessé, hogy nemcsak technikailag – a hanghordozás, a mozdulatok és az egyéb külsőségek reprodukálásában-imitálásában – tökéletes (Hoffman a szerep kedvéért kb. húsz kilót fogyott), de szellemileg is 100%-osan koncentrált, lelkileg is maximálisan átélt. A színész szinte átlényegül, és eggyé válik a szereppel, és már-már úgy tűnik, mintha nem játszana, hanem valóban ő volna a Hidegvérrel alkotója, aki hatalmas árat fizetett az egy kansasi család megdöbbentő lemészárlását feldolgozó munka sikeréért: a tényregény műfaját megteremtő könyv megírásának-összeszerkesztésének sokéves folyamata felőrölte és tönkretette lelkileg. Az elsőfilmes Bennett Miller rendezése mindazonáltal nem próbál sajnálatot kelteni Capote iránt, hanem a maga ellentmondásosságában mutatja be. Az író így egyszerre tűnik hiperszenzitív lénynek, akit ténylegesen megviselt mindaz a borzalom és nyomorúság, amivel a tények feltárása és összegyűjtése közben találkozott, és rémisztő, érzéketlen, számító szörnyetegnek, akiről egy idő után hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a két gyilkos egyikével is csak a saját művészi hasznát lesve került veszélyesen közeli érzelmi kapcsolatba (ami persze így nem igaz), hogy valójában semmi más nem érdekelte, csak a nagy mű létrehozása, és a világon mindent ennek rendelt alá. A Capotet olykor unhatja a néző, hiszen a lendülete nem éppen sodró, ráadásul meglehetősen rideg, szenvtelen film, elfelejteni mindazonáltal nem lehet: lidérces hangulata megmarad az emberben, és bár természetesen legfőképp Hoffman játéka emlékezetes, kiváló az operatőri munka is, és nagyszerűek a mellékszereplők, így Catherine Keener, aki Capote segítőjét és gyerekkori barátját, a Ne bántsátok a feketerigót! szerzőjét, Harper Leet játssza, a gyilkosokat megszemélyesítő Clifton Collins Jr. és Mark Pellegrino, valamint Chris Cooper, aki a gyilkosságok ügyében nyomozó rendőrtisztet formálja meg.

Bővebben...