Eredeti cím: BABEL (2 DVD SET)
Kiadó: BUDAPEST FILM
Rendezte: Alejandro González Iñárritu
Főszerepben: Brad Pitt, Cate Blanchett, Peter Wight, Mohamed Akhzam, Harriet Walter, Trevor Martin
Film: Iñárritu harmadik nagyjátékfilmjénél, a Babelnél eredetileg az volt az érzésünk, hogy a mexikói rendező – akárcsak a 21 gramm esetében – valami nagyon nagy igazságot, hatalmas bölcsességet akart megfogalmazni, hogy egy kicsit megint túl komolyan vette magát, de a helyzet az, hogy bár a fenntartásaink részben továbbra is érvényesek, rá kellett jönnünk,hogy emberünk mégiscsak tud valamit, hiszen a Babel számos jelenete bevésődött-beégett az emlékezetünkbe. A Babelben Iñárritu ismét több szálon vezeti a cselekményt, és mivel nemcsak három kontinens (Amerika, Afrika és Ázsia) között ugrál, de az időben is, a néző csak fokozatosan látja át az eseményeket, illetve hogy a négy történet összefügg: egy amerikai pár, Richard és Susan (Cate Blanchett és Brad Pitt) marokkói utazáson próbálja rendbe hozni a házasságát, amikor a turistabuszukat támadás éri. Egy szegény marokkói hegyi faluban egy kecskepásztor fegyvert ad két fiának. A fiúk ki akarják próbálni, milyen messzire hord a puska, és véletlenül egy buszt találnak el – történetesen azt, amelyikben az amerikai pár utazik. Dél-Kaliforniában egy mexikói nevelőnő nem talál senkit, aki vigyázna a gondjaira bízott két gyerekre, ezért magával viszi őket unokaöccse esküvőjére Mexikóba. Azt még nem sejti, hogy az út közel végzetesnek bizonyul, a néző is legfeljebb megtippelheti, hogy a fiú és a lány valójában Richard és Susan gyerekei. A negyedik történetben egy süketnéma japán lány próbálja feldolgozni az anyja halálát – és mielőtt azt hinnénk, hogy ez a szál aztán nem tud kapcsolódni a másik háromhoz, kiderül, hogy igen, noha nagyon erőltetetten, bár a Iñárritu által kreált bonyolult konstrukció szempontjából mégis kulcsfontosságú módon. Csakhogy erre a konstrukcióra, a „minden mindennel összefügg” sulykolására nem lenne szükség: tudálékossá, túl mesterkéltté teszi a filmet, amelyben a történetek önmagukban, kimódolt egymáshoz ragasztásuk nélkül is képesek lennének közvetíteni a rendezői üzenetet kommunikációképtelenségünkről, az embert az embertől elválasztó nyelvi, kulturális és politikai határokról. Iñárritunak jobban kellett volna bíznia a képeinek az erejében, és kevesebbet foglalkoznia a szerkesztéssel: mindegyik epizód bővelkedik emlékezetes,erőteljes pillanatokban, mindegyikben van valami, ami emocionálisan megfogja a nézőt. Ránk különösen az USA–mexikói határon történtek tettek nagy hatást: Adriana Barraza teljesen megérdemelten kapott Oscar-jelölést, mint ahogy a japán lányt játszó Rinko Kikuchi is. És hogy maga a film megérdemelte-e az Oscar-nominációt? A többi jelöltet nézve feltétlenül – a már említett „hibái” ellenére is.

Bővebben...

Június 9-én kétlemezes (!) Blu-ray Disc kiadvány formájában jelenik meg a David Fincher rendező, legjobb látványtervezés, legjobb vizuális effektusok és legjobb smink kategóriákban is Oscar-szobrocskákat a magáénak tudó filmje, a Benjamin Button különös élete (The Curious Case of Benjamin Button).

Bővebben...

A legjobb látványtervezés, a legjobb vizuális effektusok és a legjobb smink kategóriájában is Oscar-díjjal jutalmazták David Fincher rendező, Benjamin Button különös élete (The Curious Case of Benjamin Button) című filmjét, amely június 9-én kerül az üzletekbe DVD-n.

Bővebben...

Eredeti cím: THE LIFE AQUATIC WITH STEVE ZISSOU
Kiadó: TOUCHSTONE – INTERCOM
Rendezte: Wes Anderson
Főszerepben: Bill Murray, Owen Wilson, Anjelica Huston, Cate Blanchett, Jeff Goldblum, Willem Dafoe
Film: A hóbortos tengerkutató, Steve Zissou (Bill Murray) hajója az a vízi jármű, amelyről minden gyermek álmodik: még egy sárga tengeralattjáró is van benne. A baj csak az, hogy a Belafonte szebb napokat is látott: a népes és hű csapatával víz alatti dokumentumfilmeket készítő Zissou felett kezd eljárni az idő – utolsó munkáját nemhogy lelkesedéssel nem fogadják, de semmiféle érzelmi reakciót nem vált ki, jóllehet Zissou francia barátját, Esteban du Plantier-t (Seymour Cassel) a kamerák előtt falta fel egy titokzatos vízi élőlény, a jaguárcápa! Az öntörvényű és végtelenül hiú Zissou elhatározza, hogy következő filmjével bizonyít: visszaszerzi a nézők kegyét, és elkapja a cápát. Csakhogy amikor felbukkan egy újságírónő (Cate Blanchett), hogy Zissou-ról írjon hosszú cikket, és megjelenik egy Ed Plimpton nevű fiatalember (Owen Wilson), akiről kiderül, hogy Zissou fia, plusz a legénysége is fel akar lázadni ellene, a férfi lelkében még inkább összekavarodik minden... Noha Wes Anderson filmjei közül eddig az összeset ismerheti a magyar közönség (a recenziónk tárgyát képező Édes vízi élet mellett a Tenenbaum, a háziátkot és az Okostojást (Rushmore) moziban mutatták be, a Petárda pedig előbb videón, majd DVD-n jelent meg), honi rajongótábora szűknek mondható. Úgy tűnik, nálunk csak kevesek szívébe tudták belopni magukat Anderson excentrikus figuráktól hemzsegő meséi, édes-bús, bolondos humora, filmjei jellegzetes – kitűnő zenékkel is megtámogatott –, sokszor szürreálisba hajló atmoszférája. Gyanítjuk, az Édes vízi élet hatására sem kezdenek gombamód szaporodni a Wes Anderson-filmklubok, de míg mondjuk a Tenenbaum visszhangtalansága előtt értetlenül állunk, addig azon kevésbé csodálkozunk, hogy a 36 éves amerikai direktor tavalyi munkája nem vert túl nagy hullámokat: Zissou-hoz hasonlóan mintha ő is válságban volna, igaz, azért kisebben, mint a hóbortos tengerkutató. Az Édes vízi élet a mi szívünket legalábbis nem melengette annyira, mint a varázslatos Tenenbaum, és mosolyra is kevésbé ingerelt. Talán az a baj, hogy Anderson többé-kevésbé megint ugyanarról mesél, ráadásul hasonló eszközökkel, melyek ezúttal azonban kevésbé hatásosak. Filmje – talán szándékosan – áll, mint egy lehorgonyzott hajó, és nem nagyon viszi magával a nézőt. A díszletek és a látvány egésze persze ezúttal is zseniális, minden aprólékosan megtervezett és minden képeskönyvbe illően stilizált.

Bővebben...