Eredeti cím: CASINO ROYALE
Kiadó: COLUMBIA/METRO GOLDWYN MAYER – FORUM HOME ENTERTAINMENT
Rendezte: Martin Campbell
Főszerepben: Daniel Craig, Eva Green, Mads Mikkelsen, Judi Dench, Jeffrey Wright, Giancarlo Giannini, Caterina Murino, Ivana Milicevic
Film: A fényes sikerű 20. James Bond-mozi, a Halj meg máskor! után elég nyögvenyelősen és elég sokára született meg a 21. mozgóképes Bond-kaland: alkotói válságba kerültek a forgatókönyvírók, elképzeléseik nem egyeztek a producerekéivel, aztán Tarantino bedobta a Casino Royale ötletét, de a direktori székbe végül nem ő ült, hanem a 17. Bond-film, a GoldenEye – Aranyszemet jegyző Martin Campbell. A 007-es ügynök rajongóinak kedélyeit azonban leginkább azzal borzolták, hogy lapátra tették a szerepre már túl öregnek tartott Pierce Brosnant, és helyére Daniel Craiget szerződtették. A nem éppen arisztokratikus külsejű brit színész ellen valóságos hecckampány kezdődött, személye miatt website indult a Casino Royale bojkottálására, azaz több ok is volt, ami miatt aggódni lehetett, milyen lesz az új film, és miként fogadja majd a közönség. Most már tudjuk: a Casino Royale kimondottan jól sikerült (és anyagi szempontból is minden idők legeredményesebb Bond-filmje lett), és alakításával Craig is meggyőzte a legtöbb kétkedőt: ehhez a Bond-figurához ő volt a legjobb választás, hiszen az Ian Fleming első Bond története alapján készült Casino Royale-ban a mi Jakabunk alulról érkezett új fiú. Afféle szilaj csikó: képességei kivételesek, de nyers és engedetlen, és majd szétveti a becsvágy, ezért amikor nem a tervei szerint alakul madagaszkári nyomozása egy Mollaka nevű terrorista kapcsolatai és tervei után, az MI6 felhatalmazása nélkül folytatja vizsgálódását. Kideríti, hogy a legveszélyesebb terrorszervezetek bankárja, Le Chiffre (Mads Mikkelsen) egy óriási tétekre menő pókerjátszmában készül részt venni a montenegrói Le Casino Royale-ban, hogy a nyereményt aztán gonosz célokra használja. Bondnak, akit M (Judi Dench) utasítására a csinos Vesper Lynd (Eva Green) felügyel, eltökélt szándéka, hogy megnyerje a partit, és megállítsa Le Chiffre-t. Mindebben az MI6 helyi ügynöke és a CIA embere is segíti, ám a feladat óriási és veszélyekkel teli... A Casino Royale-ban ezúttal kevesebb a hipermodern kütyü, és digitális trükk sincs annyi, helyette káprázatos valódi kaszkadőrmutatványokat láthatunk, főleg a film eleji hosszú akciójelenet lenyűgöző. Kár, hogy ilyesmiből nem jutott valamivel több Campbell mozijába, ugyanakkor Bond karaktere dicséretesen ki van bontva, és lélektani izgalmakból sincs hiány, bár mi a pókerpartit talán azért egy picivel rövidebbre vettük volna.

Bővebben...

Eredeti cím: L’ENQUÊTE CORSE
Kiadó: GAUMONT – BEST HOLLYWOOD
Rendezte: Alain Berbérian
Főszerepben: Christian Clavier, Jean Reno, Caterina Murino, Didier Flamand
Film: A franciák borban és sajtban továbbra is nagyok, a filmjeiket illetően viszont egyre inkább úgy érezzük, komoly bajok vannak. Nézzük bár a művészfilmjeiket vagy a kommersz produkcióikat, elvétve találunk olyat, amire azt mondhatnánk: ez igen. A vígjátékok területén különösen rossz a helyzet: az utóbbi években szinte kizárólag bárgyú, ötlettelen, bágyatag francia komédiákat láttunk. A statisztikát sajnos a Nagy zűr korzikán sem javítja: a főszereplô, Christian Clavier langyoska filmet írt magának, régi partnerének, Jean Renónak (Jöttünk, láttunk, visszamennénk) és a többi színésznek. Ő maga egy Remi Francois nevű magándetektívet játszik, aki, hogy menőbbnek tűnjön, a Jack Palmer „művésznevet” használja, és aki egy nap azt a megbízást kapja egy vidéki közjegyzőtől, hogy találjon meg egy Ange Leoni (Jean Reno) nevű korzikai illetőt, aki komoly vagyont örökölt, de nyoma veszett. Palmer azt képzeli, a korzikai megbízatás gyermekjáték lesz a többi ügyéhez képest, ám hamarosan rá kell döbbennie, hogy tévedett – az örökösről szóló szöveg csak mese volt: Palmernek azért kell megtalálnia a Korzikán egyszerre bálványozott és rettegett Leonit, mert megfújta azt a pénzt, amelyet a francia kormányzat küldött a szeparatistáknak a fegyverszünet megkötése érdekében. De nemcsak Palmer tévedett, hanem az a néző is, aki jó mulatságra számít: Palmer enyhe ügyefogyottsága messze nem olyan szórakoztató, mint mondjuk Clouseau felügyelőé A Rózsaszín párduc-filmekben, a bonyodalmak, amelyekbe belekeveredik, szintén nem túl mulatságosak, és a fura szerzetekként beállított korzikaiak sem igazán működnek humorforrásként: talán a francia nézők jobban veszik a korzikás poénkísérleteket, de a magyar nézőnek inkább csak az jut eszébe, mennyivel többet lehetett nevetni mondjuk a Brian élete terroristáin, mint a Nagy zűr Korzikánban egymással acsarkodó szeparatista csoportokon. Annyit persze el kell ismerni, hogy Lea, a korzikai leányzó, akinek fontos szerep jut az ügyek bonyolításában, kimondottan szemrevaló teremtés, de hát ennyi azért kevés a sikerhez, a film megmarad csupán mérsékelten élvezhetőnek.

Bővebben...