Eredeti cím: CAPOTE
Kiadó: UNITED ARTISTS/SONY PICTURES CLASSICS – FÓRUM HOME ENTERTAINMENT HUNGARY
Rendezte: Bennett Miller
Főszerepben: Philip Seymour Hoffman, Catherine Keener, Clifton Collins, Jr., Bruce Greenwood, Bob Balaban, Chris Cooper
Film: A teljesen megérdemelten a legjobb férfi főszereplő Oscar-díjával jutalmazott Philip Seymour Hoffman Capote-alakítását az teszi igazán emlékezetessé, hogy nemcsak technikailag – a hanghordozás, a mozdulatok és az egyéb külsőségek reprodukálásában-imitálásában – tökéletes (Hoffman a szerep kedvéért kb. húsz kilót fogyott), de szellemileg is 100%-osan koncentrált, lelkileg is maximálisan átélt. A színész szinte átlényegül, és eggyé válik a szereppel, és már-már úgy tűnik, mintha nem játszana, hanem valóban ő volna a Hidegvérrel alkotója, aki hatalmas árat fizetett az egy kansasi család megdöbbentő lemészárlását feldolgozó munka sikeréért: a tényregény műfaját megteremtő könyv megírásának-összeszerkesztésének sokéves folyamata felőrölte és tönkretette lelkileg. Az elsőfilmes Bennett Miller rendezése mindazonáltal nem próbál sajnálatot kelteni Capote iránt, hanem a maga ellentmondásosságában mutatja be. Az író így egyszerre tűnik hiperszenzitív lénynek, akit ténylegesen megviselt mindaz a borzalom és nyomorúság, amivel a tények feltárása és összegyűjtése közben találkozott, és rémisztő, érzéketlen, számító szörnyetegnek, akiről egy idő után hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a két gyilkos egyikével is csak a saját művészi hasznát lesve került veszélyesen közeli érzelmi kapcsolatba (ami persze így nem igaz), hogy valójában semmi más nem érdekelte, csak a nagy mű létrehozása, és a világon mindent ennek rendelt alá. A Capotet olykor unhatja a néző, hiszen a lendülete nem éppen sodró, ráadásul meglehetősen rideg, szenvtelen film, elfelejteni mindazonáltal nem lehet: lidérces hangulata megmarad az emberben, és bár természetesen legfőképp Hoffman játéka emlékezetes, kiváló az operatőri munka is, és nagyszerűek a mellékszereplők, így Catherine Keener, aki Capote segítőjét és gyerekkori barátját, a Ne bántsátok a feketerigót! szerzőjét, Harper Leet játssza, a gyilkosokat megszemélyesítő Clifton Collins Jr. és Mark Pellegrino, valamint Chris Cooper, aki a gyilkosságok ügyében nyomozó rendőrtisztet formálja meg.

Bővebben...

Eredeti cím: THE INTERPRETER
Kiadó: UNIVERSAL – UPI HUNGARY
Rendezte: Sydney Pollack
Főszerepben: Nicole Kidman, Sean Penn, Catherine Keener
Film: Sydney Pollack elérte azt, ami még Alfred Hitchcocknak sem sikerült: ő az első filmes, aki az ENSZ New York-i székházában forgathatott. Szögezzük azonban le gyorsan: nem azért részesült ebben a megtiszteltetésben, mert jobb rendező volna Hitchcocknál, hanem mert személyes találkozójukon valószínűleg jól tudott érvelni Kofi Annannak, az ENSZ főtitkárának, hogy A tolmács – ha nem is direkt és propagandisztikus módon – azok mellett az értékek mellett áll ki, amelyek mellett az Egyesült Nemzetek Szervezete is. És A tolmács valóban hirdeti is, hogy a fegyveres helyett jobb a békés megoldás, de ennél igazából nem is mond sokkal többet, noha 2005-ben, amikor a nemzetközi helyzet kellően bonyolult, ennél talán illene kissé szofisztikáltabbnak lenni. A történet azért szövevényesebb, és izgalomnak, illetve feszültségnek sincs híján: Silvia Broome (Nicole Kidman) az ENSZ tolmácsaként véletlenül tudomást szerez róla, hogy meg akarják gyilkolni (a valóságban természetesen nem létező) Matobo államelnökét, aki a világszervezetben elmondott beszédével szeretné megszilárdítani pozícióit, mivel népirtás miatt a hágai nemzetközi bíróság elé akarják állítani. A tolmácsnő némi késéssel jelenti az esetet, vizsgálat indul, de az USA titkosszolgálatának tapasztalt ügynöke, Tobin Keller (Sean Penn) előbb nem akar hinni a nőnek, később pedig arra jön rá, hogy Silvia nem mondott el mindent, és hogy sokkal érintettebb az ügyben, mint hitte volna... Egy ideig a néző kíváncsi a fejleményekre, és reménykedik, hogy mindkét főhős jellemét alaposabban megismerheti, de aztán sajnos kiderül, hogy A tolmács kevesebbet tud nyújtani, mint a néző eredetileg remélte: a tempó ugyan feszes, a színészek jók, a kivitelezés tisztességes, csak sajnos végül nem jutunk sehová.

Bővebben...

Íróként és direktorként is Charlie Kaufman, az Oscar-díjas forgatókönyvíró jegyzi a Kis-nagy világ (Synecdoche, New York) című filmdrámát, amelyet a hírek szerint szeptember 8-tól vehetünk le az üzletek polcairól.

Bővebben...

A kilencéves Max elszökik otthonról, átkel a tengeren, és egy varázslatos birodalomban köt ki. Az ott élő hatalmas szőrmókok királyuknak választják, ám uralkodónak lenni nem is olyan könnyű!

Bővebben...

A kilencéves Max elszökik otthonról, átkel a tengeren, és egy varázslatos birodalomban köt ki. Az ott élő hatalmas szőrmókok királyuknak választják, ám uralkodónak lenni nem is olyan könnyű!

Bővebben...