Eredeti cím: SYRIANA
Kiadó: WARNER BROS. – FORUM HOME ENTERTAINMENT HUNGARY
Rendezte: Stephen Gaghan
Főszerepben: George Clooney, Matt Damon, Jeffrey Wright, Chris Cooper, William Hurt, Tim Blake Nelson, Amanda Peet, Christopher Plummer
Film: George Clooney a sötét múlt (Good Night, And Good Luck.) mellett 2005-ben a sötét jelen (Sziriana) filmvászonra vitelét is fontosnak tartotta, igaz, míg az első filmnek rendezője, társírója és szereplője volt, addig az utóbbinak „csak” Oscar-díjas szereplője (legjobb férfi mellékszereplő) és executive producere. A forgatókönyv megírását ráhagyta a Trafficért a legjobb forgatókönyv Oscar-díját elnyert Stephen Gaghanre, aki most is hasonló szerkesztési elvet alkalmazott (több történetszál fut egyszerre, amelyek között ide-oda ugrálunk, és amelyek némelyike természetesen egymásba fonódik, gabalyodik), ezúttal viszont – az Elhagyatva után életében másodszor – a direktori székbe is ő ült. Hogy mennyire ezen múlt a végeredmény, nem tudjuk, mindenesetre a sztárszínészeket felvonultató Sziriana egyszerre túlzsúfolt és vontatott, és sajnos nem igaz az, amit a borítója állít,miszerint a „Sziriana már az első jelenetétől kezdve magával ragadja a nézőt, és lehengerlő intenzitása a film végéig fogva tartja.”Mivel a Szirianából hiányzik mondjuk a 70-es évekbeli politikai krimik izgalma, így nem igazán van kedvünk és erőnk követni az egyre bonyolódó történetet, hiába foglalkozik a film igen forró témával: az olajbiznisszel és azzal, ami mögötte van. A háttérben természetesen a végtelen és mindent átható korrupció áll, de ezt ugyebár eddig is tudtuk. Aki kíváncsi, hogy mégis mi a Sziriana sztorija, annak kedvéért megkíséreljük összefoglalni a lényeget: egy öbölállam reformer hercege a kínaiaknak adja a gázkitermelési jogokat, ami komoly csapást jelent a Connex nevű texasi energetikai óriásnak. A Connex azzal próbálja a veszteséget csökkenteni, hogy fúzióra készül egy jóval kisebb olajvállalattal, a Killennel, amely nemrég nyert kitermelési jogokat Kazahsztánban. A fúzió felkelti az Igazságügyi Minisztérium figyelmét is, amely vizsgálódni is kezd. Közben egy washingtoni jogi iroda azon fáradozik, hogy a fúzió rendben megvalósulhasson, a kínai üzlet viszont meghiúsuljon – a herceg háta mögött azt próbálják elérni, hogy az emír ne őt, hanem az öccsét válassza örököséül. Az amerikai kormány a CIA-n keresztül szintén a herceg likvidálásán fáradozik, és ezen a szálon egy veterán CIA-ügynökkel (Clooney) találkozhatunk, akit csúnyán elárulnak. És persze vannak illúziójukat vesztett olajmunkások is, akik a szélsőséges mozlim eszmék felé fordulnak, és készek öngyilkos merényleteket végrehajtani. Egyszóval a Szirianába mindent megpróbáltak belepréselni, ám igaza van a Variety kritikusának: ami egy minisorozatban akár működhetne is, az egy sima játékfilmben egyszerre túl sok és túl kevés.

Bővebben...

Eredeti cím: CAPOTE
Kiadó: UNITED ARTISTS/SONY PICTURES CLASSICS – FÓRUM HOME ENTERTAINMENT HUNGARY
Rendezte: Bennett Miller
Főszerepben: Philip Seymour Hoffman, Catherine Keener, Clifton Collins, Jr., Bruce Greenwood, Bob Balaban, Chris Cooper
Film: A teljesen megérdemelten a legjobb férfi főszereplő Oscar-díjával jutalmazott Philip Seymour Hoffman Capote-alakítását az teszi igazán emlékezetessé, hogy nemcsak technikailag – a hanghordozás, a mozdulatok és az egyéb külsőségek reprodukálásában-imitálásában – tökéletes (Hoffman a szerep kedvéért kb. húsz kilót fogyott), de szellemileg is 100%-osan koncentrált, lelkileg is maximálisan átélt. A színész szinte átlényegül, és eggyé válik a szereppel, és már-már úgy tűnik, mintha nem játszana, hanem valóban ő volna a Hidegvérrel alkotója, aki hatalmas árat fizetett az egy kansasi család megdöbbentő lemészárlását feldolgozó munka sikeréért: a tényregény műfaját megteremtő könyv megírásának-összeszerkesztésének sokéves folyamata felőrölte és tönkretette lelkileg. Az elsőfilmes Bennett Miller rendezése mindazonáltal nem próbál sajnálatot kelteni Capote iránt, hanem a maga ellentmondásosságában mutatja be. Az író így egyszerre tűnik hiperszenzitív lénynek, akit ténylegesen megviselt mindaz a borzalom és nyomorúság, amivel a tények feltárása és összegyűjtése közben találkozott, és rémisztő, érzéketlen, számító szörnyetegnek, akiről egy idő után hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a két gyilkos egyikével is csak a saját művészi hasznát lesve került veszélyesen közeli érzelmi kapcsolatba (ami persze így nem igaz), hogy valójában semmi más nem érdekelte, csak a nagy mű létrehozása, és a világon mindent ennek rendelt alá. A Capotet olykor unhatja a néző, hiszen a lendülete nem éppen sodró, ráadásul meglehetősen rideg, szenvtelen film, elfelejteni mindazonáltal nem lehet: lidérces hangulata megmarad az emberben, és bár természetesen legfőképp Hoffman játéka emlékezetes, kiváló az operatőri munka is, és nagyszerűek a mellékszereplők, így Catherine Keener, aki Capote segítőjét és gyerekkori barátját, a Ne bántsátok a feketerigót! szerzőjét, Harper Leet játssza, a gyilkosokat megszemélyesítő Clifton Collins Jr. és Mark Pellegrino, valamint Chris Cooper, aki a gyilkosságok ügyében nyomozó rendőrtisztet formálja meg.

Bővebben...