Eredeti cím: INSIDE MAN
Kiadó: UNIVERSAL – INTERCOM
Rendezte: Spike Lee
Főszerepben: Denzel Washington, Clive Owen, Jodie Foster, Chiwetel Ejiofor, Willem Dafoe, Christopher Plummer
Film: Spike Lee-t mindezidáig szerzői filmesként ismertük, az afroamerikai rendező 2006-ban mégis zsánerfilmet, bankrablós thrillert készített. Karrierjének eddigi legmainstreamebb és anyagi szempontból legsikeresebb alkotása ugyanakkor mégis más, mint a műfaj egy átlagos darabja. A kimondottan is Sidney Lumet Kánikulai délutánja előtt tisztelgő filmen ez a másság, ez a szabálytalanság eleinte persze nem feltétlenül látszik: egy bizonyos Dalton Russell (Clive Owen) és emberei behatolnak egy Wall Street környéki bankba, ahol túszokat ejtenek, és arra kényszerítik őket, hogy ugyanolyan ruhába és maszkba bújjanak, mint amilyeneket ők is viselnek.Okos ötlet, hiszen ezzel lehetetlenné teszik az esetleges későbbi azonosításukat, és akik ilyesmikre gondolnak, azoktól azt várnánk, hogy egykettőre kirámolják a széfeket, ám elég hamar látszik, hogy Russellt egyáltalán nem a pénz érdekli, és hogy az egész tökéletesen kitervelt akció valami egészen más célt szolgál. Hogy pontosan mit, azt nem lenne illendő elárulnunk (ezt A belső emberrel debütáló forgatókönyvíró is a lehető legtovább igyekszik titokban tartani), csak annyit mondunk, hogy Russell intellektuális, morális okokból teszi azt, amit tesz. A fentiek bizony nehezen hihetően hangzanak, mint ahogy az egész történet is kimódolt és túl „okos”, ez azonban nem jelenti azt, hogy A belső ember ne volna élvezhető mozi. Az élvezetről például az első osztályú szereplőgárda is gondoskodik: a helyszínre rendelt rendőrségi nyomozót, Keith Fraziert Denzel Washington játssza, akinek ez már a negyedik Spike Lee filmje, és aki ismét kiváló alakítást nyújt a vékonyka bajuszú, piperkőc ruházatú, éles eszű zsaru szerepében. A bank igazgatótanácsának elnökét és a bank alapítóját, Arthur Case-t Christopher Plummer alakítja, és annyit elárulhatunk, hogy az általa megformált figurának kulcsszerepe van a filmben. A történet szempontjából nem elhanyagolható a Case megbízásából eljáró Madeline White rejtélyes figurája sem, akit pedig Jodie Foster formál meg.

Bővebben...

Eredeti cím: THE LAKE HOUSE
Kiadó: WARNER BROS. – FÓRUM HOME ENTERTAINMENT HUNGARY
Rendezte: Alejandro Agresti
Főszerepben: Keanu Reeves, Sandra Bullock, Dylan Walsh, Shohreh Aghdashloo, Christopher Plummer
Film: Amikor Alex Wyler építész (Keanu Reeves) beköltözik a címben is szereplő tóparti házba, üzenetet talál az előző lakótól, dr. Kate Forstertől (Sandra Bullock). Wyler válaszol, és hőseink között szenvedélyes levelezés kezdődik, amelynek során kiderül: míg Alex 2004-ben írja leveleit, addig a válaszok Kate-től 2006-ból érkeznek. Mint a borítón is olvashatjuk,a kérdés – főleg azok számára, akik örültek, hogy a Féktelenül után végre újra együtt láthatják Bullockot és Reevest – már csak az: „Vajon képesek lesznek áthidalni az őket elválasztó távolságot, hogy végre találkozhassanak?” Pontosabban lenne itt még számtalan más kérdés is, de egyetértünk azokkal, akik azt mondják, hogy a Ház a tónál esetében nem érdemes feszegetni az időutazás paradoxonjait, logikát keresni, vagy olyan kérdéseket feltenni, hogy miért nem teszik ezt vagy azt a főszereplők – ha élvezni akarjuk a filmet, mondjunk le a racionális válaszok kereséséről, és adjuk át magunkat a romantikának, a 2000-ben készült dél-koreai Siworae 2006-os hollywoodi remake-je ugyanis mindenekelőtt szerelmes film. Persze ez a lemondás nem könnyű, mert az ember szeretné megérteni, pontosan mi is zajlik, ráadásul időnk is bőven van töprengeni, mert a Ház a tónál igen ráérősen halad előre, de mondhatjuk úgy is, hogy olykor kissé unalmas.

Bővebben...

Eredeti cím: SYRIANA
Kiadó: WARNER BROS. – FORUM HOME ENTERTAINMENT HUNGARY
Rendezte: Stephen Gaghan
Főszerepben: George Clooney, Matt Damon, Jeffrey Wright, Chris Cooper, William Hurt, Tim Blake Nelson, Amanda Peet, Christopher Plummer
Film: George Clooney a sötét múlt (Good Night, And Good Luck.) mellett 2005-ben a sötét jelen (Sziriana) filmvászonra vitelét is fontosnak tartotta, igaz, míg az első filmnek rendezője, társírója és szereplője volt, addig az utóbbinak „csak” Oscar-díjas szereplője (legjobb férfi mellékszereplő) és executive producere. A forgatókönyv megírását ráhagyta a Trafficért a legjobb forgatókönyv Oscar-díját elnyert Stephen Gaghanre, aki most is hasonló szerkesztési elvet alkalmazott (több történetszál fut egyszerre, amelyek között ide-oda ugrálunk, és amelyek némelyike természetesen egymásba fonódik, gabalyodik), ezúttal viszont – az Elhagyatva után életében másodszor – a direktori székbe is ő ült. Hogy mennyire ezen múlt a végeredmény, nem tudjuk, mindenesetre a sztárszínészeket felvonultató Sziriana egyszerre túlzsúfolt és vontatott, és sajnos nem igaz az, amit a borítója állít,miszerint a „Sziriana már az első jelenetétől kezdve magával ragadja a nézőt, és lehengerlő intenzitása a film végéig fogva tartja.”Mivel a Szirianából hiányzik mondjuk a 70-es évekbeli politikai krimik izgalma, így nem igazán van kedvünk és erőnk követni az egyre bonyolódó történetet, hiába foglalkozik a film igen forró témával: az olajbiznisszel és azzal, ami mögötte van. A háttérben természetesen a végtelen és mindent átható korrupció áll, de ezt ugyebár eddig is tudtuk. Aki kíváncsi, hogy mégis mi a Sziriana sztorija, annak kedvéért megkíséreljük összefoglalni a lényeget: egy öbölállam reformer hercege a kínaiaknak adja a gázkitermelési jogokat, ami komoly csapást jelent a Connex nevű texasi energetikai óriásnak. A Connex azzal próbálja a veszteséget csökkenteni, hogy fúzióra készül egy jóval kisebb olajvállalattal, a Killennel, amely nemrég nyert kitermelési jogokat Kazahsztánban. A fúzió felkelti az Igazságügyi Minisztérium figyelmét is, amely vizsgálódni is kezd. Közben egy washingtoni jogi iroda azon fáradozik, hogy a fúzió rendben megvalósulhasson, a kínai üzlet viszont meghiúsuljon – a herceg háta mögött azt próbálják elérni, hogy az emír ne őt, hanem az öccsét válassza örököséül. Az amerikai kormány a CIA-n keresztül szintén a herceg likvidálásán fáradozik, és ezen a szálon egy veterán CIA-ügynökkel (Clooney) találkozhatunk, akit csúnyán elárulnak. És persze vannak illúziójukat vesztett olajmunkások is, akik a szélsőséges mozlim eszmék felé fordulnak, és készek öngyilkos merényleteket végrehajtani. Egyszóval a Szirianába mindent megpróbáltak belepréselni, ám igaza van a Variety kritikusának: ami egy minisorozatban akár működhetne is, az egy sima játékfilmben egyszerre túl sok és túl kevés.

Bővebben...

A Diploma előtt, a Dolgozó lány, A nőfaló ufó, és még számos egyéb produkció létrehozása fűződik Mike Nichols rendező nevéhez, akinek 1994-ben készült alkotása, a Farkas (Wolf) november 24-én jelenik meg Blu-ray Disc kiadvány formájában.

Bővebben...