Eredeti cím: THE QUEEN
Kiadó: PATHÉ/GRANADA – BUDAPEST FILM
Rendezte: Stephen Frears
Főszerepben: Helen Mirren, Michael Sheen, James Cromwell
Film: Amikor ezeket a sorokat írjuk, Tony Blair néhány napja már nem az Egyesült Királyság miniszterelnöke, helyét átadta Gordon Brownnak, amikor viszont A királynő játszódik (1997 nyarának végén-őszének elején), Blair még csak épp hivatalba lépett, és máris egy rendkívül kényes ügyet kellett minél ügyesebben elrendeznie: a Diana hercegnő hirtelen halálát követő helyzetet. Miközben gyakorlatilag az egész nemzetet sokkolta és mély gyásszal töltötte el a hercegnő végzetes párizsi autóbalesete, a királynő – arra hivatkozva, hogy Diana már elvált Károly hercegtől – azt akarta, hogy Diana temetése kizárólag a Spencer család magánügye legyen, nem mozdult ki a balmorali kastélyból, sőt még csak meg sem szólalt. Ezzel teljesen magára haragította a sajtót és az embereket, miközben Blair hatalmas népszerűségre tett szert azzal, hogy Dianát a „nép hercegnőjé”-nek nevezte. Blair köztársaságpárti tanácsadói (valamint felesége, Cherie) külön örültek a királyi ház csúfos leszereplésének, Blair azonban velük ellentétben nem vallott antimonarchista nézeteket, sőt Stephen Frears filmje szerint tulajdonképpen a miniszterelnök mentette meg a királyi házat a bukástól azzal, hogy rábeszélte II. Erzsébetet, engedjék félárbocra a lobogót a Buckingham palota fölött, vegyen részt Diana temetésén, és élő adásban beszéljen Diana örökségéről a tévében. Sokan persze erős túlzásnak tartják, hogy Blair-en múlt volna a monarchia sorsa, kérdésesnek vélik, mennyire lehet mindössze kilenc év távlatából tárgyilagos képet festeni, továbbá bulvárízűnek és Blair-pártinak tartják a Veszedelmes viszonyok rendezőjének munkáját. Kétségtelen, hogy a téma meglehetősen populáris, de Frears az esetleges saját elfogultságai ellenére is végig visszafogott és elegáns, és finom portrét rajzolt a királynőről. A királyi családot eleinte hajlamosak vagyunk félnótások gyülekezetének tekinteni, ám véleményünk Erzsébetről fokozatosan változik. Belátjuk: a Helen Mirren által zseniálisan megformált uralkodónőnek egy olyan szerepben kell évtizedek óta helyt állnia, amelyet nem önként választott magának, olyan értékek felett kell őrködnie, amelyek a mai világban relevanciájukat veszítették. Ő csak eleget tesz a ráruházott kötelességeknek, ő csak tartja magát az évszázados hagyományokhoz. Valójában egy helyzet foglya, kilépni nem tud és/vagy nem akar belőle, de fokozatosan ráébred, hogy ha fenn akarja tartani a királyság intézményét, nem mehet teljesen szembe a köz véleményével, az uralkodóháznak is haladnia kell a korral, és valamennyire el kell fogadniuk a megváltozott világot, ahol a hercegnők már nem más hercegnők, hanem popsztárok és divattervezők társaságát keresik.

Bővebben...

Július 28-tól DVD kiadványként vásárolhatjuk meg az üzletekben a Tintaszív (Inkheart) című mesét, amelynek direktori munkálatai Iain Softley, a K-Pax – A belső bolygó és a Titkok kulcsa című misztikus filmek rendezőjének nevéhez fűződnek. A szereplőgárdát Brendan Fraser, valamint Helen Mirren és Jim Broadbent erősíti a Cornelia Funke sikerkönyvéből készült vidám családi moziban.

Bővebben...

Iain Softley, a K-Pax – A belső bolygó és a Titkok kulcsa című misztikus filmek rendezője nevéhez fűződik a 2008-ban bemutatott Tintaszív (Inkheart) című mese, amelyet július 28-tól Blu-ray lemezen is megvásárolhatunk. A szereplőgárdát Brendan Fraser, valamint Helen Mirren és Jim Broadbent erősíti a Cornelia Funke sikerkönyvéből készült vidám családi moziban.

Bővebben...