AZ IDŐJÓS

Eredeti cím: THE WEATHERMAN
Kiadó: PARAMOUNT – INTERCOM
Rendezte: Gore Verbinski
Főszerepben: Nicolas Cage, Michael Caine, Hope Davis
Film: Nicolas Cage, aki mindig is olyan remekül tudott szenvedő képet vágni, hogy még a legmasszívabb depressziókampányban is megállta volna a helyét, Az időjós címszerepében kedvére ölthet fájdalmas ábrázatot, hiszen cseppet sem hősies főhősünknek, David Spritznek már a feje tetejére applikált hülyegyerek-frizura miatt is minden oka meglenne a búskomorságra, ám a helyzet ennél sokkal súlyosabb: Spritz utálja magát, amiért pár óra munkáért és meteorológusi végzettség híján is egy rakás pénzt keres az egyik chicagói tévétársaságnál, szenved, hogy hiába próbálja meg rendbe tenni zátonyra futott házasságát, nyomasztja, hogy sosem tudott megfelelni Pulitzer-díjas író apja (Michael Caine) elvárásainak, de attól is maga alatt van, hogy lányával, és problémás fiával sem tud meghitt viszonyt kialakítani. És hogy mindez ne legyen elég, egyes „rajongói” ráadásul heccelik, sőt rendszeresen meg is dobálják: hol pite, hol hamburger, hol kóla landol a ruháján... Az időjós fura film: az irritáló Spritz mellett jó ideig a rendezőt, Gore Verbinskit (A Karib-tenger kalózai 1–2., A kör, A mexikói, Egértanya) is legszívesebben felpofoztuk volna, mert úgy éreztük, hogy dolgozata közhelygyűjtemény (lásd a fenti elemeket), Spritz elnyújtott vergődése pedig ilyeténképpen meglehetősen érdektelen. Egy idő után azonban árnyalódott a kép, és valamiért hatni kezdett a film kesernyés-szomorkás, sőt olykor abszurd hangulata, ami egyszerre volt köszönhető az operatőri munkának, a színészek remek játékának, valamint néhány jól sikerült jelenetnek (elsősorban Spritz és túlsúlyos lánya, illetve Spritz és az apja közös szcénáit emelnénk ki). Így még a befejezést is le tudtuk nyelni, pedig banálisabb nem is lehetne: időjósunk ráébred, hogy el kell fogadnia magát.

Bővebben...