Eredeti cím: BEYOND JURASSIC PARK
Kiadó: UNIVERSAL – UPI HUNGARY
Rendezte: Steven Spielberg, Joe Johnston
Főszerepben: Michael Crichton, Jeff Goldblum, Laura Dern, Richard Attenborough, Sam Neill, Julianne Moore, William H. Macy, Téa Leoni
Film: A Jurassic Park határain túl a Jurassic Park – A teljes gyűjtemény „exkluzív ráadáslemezeként” jelent meg, önmagában nem beszerezhető, de gyanítjuk, önmagában eleve csak a legmegveszekedettebb Jurassic Park rajongók lennének hajlandók pénzt kiadni érte, mert míg az igaz, hogy a kiadvány „mindhárom Jurassic Park filmről olyan kulisszatitkokba enged bepillantást, amelyek az egyes DVD kiadásokban nem láthatók, addig az csak ámítás, hogy a korong a „trilógia lélegzetelállító kalandjai legmélyebb megismerését” kínálja: az egyes részek extrái több információt adnak, mint az ezen a lemezen levő bónuszok. Ez inkább valódi érdekességek és töltelékanyagok gyűjteménye, bár tagadhatatlan, hogy mindegyik részhez kapcsolódóan akad valami ínyencség. A Jurassic Park extrák között a legérdekesebb talán az a kilencperces kisfilm, amelyikben Spielberget láthatjuk munka közben, de csemege az a kétperces darab is, amelyikből kiderül, hogy a stáb a forgatás közben átélt egy hurrikánt. Mind a Jurassic Parkhoz, mind Az elveszett világhoz kapcsolódóan kapunk olyan anyagot, amelyben azt láthatjuk, hogy nézett ki a film az ILM trükkjei előtt és után, de Az elveszett világ esetében az élmény nagyobb, ugyanis itt osztott képernyőn, egyszerre látjuk a dinók nélküli és a dinókkal dúsított anyagot. Az elveszett világnál vicces az a kis filmecske is, amelyet az ILM köszönetnyilvánításként készített Spielbergnek, a komolyabb szórakozásra vágyóknak pedig ott van egy negyedórás interjú az egész Jurassic Park kitalálójával, Michael Crichtonnal, akiről – mint megtudjuk – egy tudós még dinoszauruszfajtát is elnevezett. A Jurassic Park 3. extrái között az előző részekéihez képest újdonság, hogy külön film foglalkozik a hangeffektusokkal és a zenével, így kiderül, hogyan „állítják elő” a dinódübörgést, vagy milyen hangokból keverik ki a dinómorgást.

Bővebben...

Eredeti cím: THE LOST WORLD: JURASSIC PARK
Kiadó: UNIVERSAL – UPI HUNGARY
Rendezte: Steven Spielberg
Főszerepben: Jeff Goldblum, Julianne Moore, Richard Attenborough, Pete Postlethwaite, Vince Vaughn
Film: A Jurassic Park már emlegetett 920 millió dolláros mozis bevétele nyilván nyomós érv lehetett a folytatás elkészítése mellett, de ha eltekintünk a financiális szempontoktól, a második részt az tette volna indokolttá, ha Spielberg tud még valami újat mondani és mutatni. Jó, elismerjük, a dinók animálása még tökéletesebbé vált 1993 és 1997 között, de másodszorra már a 65 millió évvel ezelőttről klónozás segítségével a jelenbe hozott kreatúrák látványától sem esik le annyira az állunk, az pedig eleve nem is kérdés, hogy Az elveszett világ: Jurassic Park 2.– a technikai színvonalat leszámítva – alulmarad az elődjével szemben. Az elveszett világ hossza gyakorlatilag megegyezik a Jurassic Parkéval (mindkettő közel 130 perces), ám Az elveszett világban túl sok és túl tömény az akció, túl sok a sötétség, túl sok a szörnyeteg, a karakterek viszont még vázlatosabbak, a sztori pedig intellektuálisan még soványabb, mint az első részben: hogy folytatható legyen a dinókaland, kiderül, hogy a lényeket valójában egy másik szigeten, az ún. B helyszínen „keltették ki”, ahol az elmúlt négy évben kedvükre szaporodhattak. Az első rész őslényparkjának megálmodója, John Hammond (Richard Attenborough) arra kéri az első részből már szintén ismert matematikust, Ian Malcolmot (Jeff Goldblum), hogy utazzon erre a szigetre az új élet kezdetét tanulmányozni. Malcolm vonakodik, de amikor megtudja, hogy paleontológus barátnője, Sarah Harding (Julianne Moore) már ott van, ő is útra kel. De persze kiderül, hogy rajtuk és az őslényeken kívül más is a szigetre érkezett: Hammond pénzéhes unokaöccse és csapata, akik persze rosszban sántikálnak, és akik miatt nemcsak a szigeten veszi kezdetét zűrzavar és elkeseredett küzdelem a túlélésért, de még San Diegóban is, az unokaöcs ugyanis oda hajóztatja az egyik őslényt...

Bővebben...

Eredeti cím: JURASSIC PARK
Kiadó: UNIVERSAL – UPI HUNGARY
Rendezte: Steven Spielberg
Főszerepben: Jeff Goldblum, Laura Dern, Richard Attenborough, Sam Neill
Film: 1993-ban a világot még néhány év választotta el Dollytól, a klónozott birkától, a moziban azonban már klónozott dinoszauruszok szaladgáltak: ebben az évben mutatták be ugyanis a Michael Crichton 1990-es regényéből készült Jurassic Parkot. A maga közel 920 millió dolláros bevételével (ebben az összegben csak a mozijegyeladások foglaltatnak benne!) a Jurassic Park a mai napig minden idők hatodik legsikeresebb filmje. Hogy miért, az annak is világos lehet, aki 2005-ben látja először Steven Spielberg produkcióját: egyrészt az ősi teremtmények káprázatosak, elképesztően valósághűek, és ma is büszke lehetne rájuk bármelyik szakember, pedig a CGI 12 évvel ezelőtt igen messze járt attól, amire ma képes, másrészt Spielberg – nem először – ismét a feszültségkeltés nagymesterének bizonyult. Az első óra igazából csak előjáték, hogy aztán a második órában az is a körmét rágja az izgalomtól, aki amúgy gyermetegnek találja a történetet, amely a következő: John Hammond, az excentrikus milliomos (Richard Attenborough) különleges állatkertet készül nyitni egy Costa Ricához közeli szigeten: őslényparkot a Velociraptoron kezdve a Tyrannosaurus Rexen keresztül egészen a leghatalmasabb Brachiosaurusig, amelyeket egy kristályban konzerválódott szúnyog segítségével sikerült klónozni. Mielőtt a nyilvánosság elé tárná az egyedi szórakoztatóközpontot, Hammond meghív néhány tudóst, Dr.Alan Grant (Sam Neill) és Dr.Ellie Sattler (Laura Dern) paleontológusokat, valamint egy káoszelmélettel foglalkozó matematikust, a fanyar humorú Dr. Ian Malcolmot (Jeff Goldblum). Grantékat lenyűgözi, amit látnak, azonban aggályaikat is megfogalmazzák: szerintük nem lehet csak úgy beleavatkozni a természet rendjébe. Hammond nem osztja a klónozással kapcsolatos etikai dilemmákat, továbbá állítja, hogy a fejlett biztonsági rendszernek köszönhetően egyetlen látogató sem lesz veszélyben, ám ez a film nem készült volna el, ha igaza lenne: egy óriási vihar megrongálja a sziget elektromos hálózatát, csődöt mond a tökéletesnek hitt biztonsági rendszer is, és már el is szabadulnak az őslények, akik miatt nemcsak fent említett hőseink, de Hammond unokáinak (és ügyvédjének) élete is veszélyben forog...

Bővebben...

Eredeti cím: THE LIFE AQUATIC WITH STEVE ZISSOU
Kiadó: TOUCHSTONE – INTERCOM
Rendezte: Wes Anderson
Főszerepben: Bill Murray, Owen Wilson, Anjelica Huston, Cate Blanchett, Jeff Goldblum, Willem Dafoe
Film: A hóbortos tengerkutató, Steve Zissou (Bill Murray) hajója az a vízi jármű, amelyről minden gyermek álmodik: még egy sárga tengeralattjáró is van benne. A baj csak az, hogy a Belafonte szebb napokat is látott: a népes és hű csapatával víz alatti dokumentumfilmeket készítő Zissou felett kezd eljárni az idő – utolsó munkáját nemhogy lelkesedéssel nem fogadják, de semmiféle érzelmi reakciót nem vált ki, jóllehet Zissou francia barátját, Esteban du Plantier-t (Seymour Cassel) a kamerák előtt falta fel egy titokzatos vízi élőlény, a jaguárcápa! Az öntörvényű és végtelenül hiú Zissou elhatározza, hogy következő filmjével bizonyít: visszaszerzi a nézők kegyét, és elkapja a cápát. Csakhogy amikor felbukkan egy újságírónő (Cate Blanchett), hogy Zissou-ról írjon hosszú cikket, és megjelenik egy Ed Plimpton nevű fiatalember (Owen Wilson), akiről kiderül, hogy Zissou fia, plusz a legénysége is fel akar lázadni ellene, a férfi lelkében még inkább összekavarodik minden... Noha Wes Anderson filmjei közül eddig az összeset ismerheti a magyar közönség (a recenziónk tárgyát képező Édes vízi élet mellett a Tenenbaum, a háziátkot és az Okostojást (Rushmore) moziban mutatták be, a Petárda pedig előbb videón, majd DVD-n jelent meg), honi rajongótábora szűknek mondható. Úgy tűnik, nálunk csak kevesek szívébe tudták belopni magukat Anderson excentrikus figuráktól hemzsegő meséi, édes-bús, bolondos humora, filmjei jellegzetes – kitűnő zenékkel is megtámogatott –, sokszor szürreálisba hajló atmoszférája. Gyanítjuk, az Édes vízi élet hatására sem kezdenek gombamód szaporodni a Wes Anderson-filmklubok, de míg mondjuk a Tenenbaum visszhangtalansága előtt értetlenül állunk, addig azon kevésbé csodálkozunk, hogy a 36 éves amerikai direktor tavalyi munkája nem vert túl nagy hullámokat: Zissou-hoz hasonlóan mintha ő is válságban volna, igaz, azért kisebben, mint a hóbortos tengerkutató. Az Édes vízi élet a mi szívünket legalábbis nem melengette annyira, mint a varázslatos Tenenbaum, és mosolyra is kevésbé ingerelt. Talán az a baj, hogy Anderson többé-kevésbé megint ugyanarról mesél, ráadásul hasonló eszközökkel, melyek ezúttal azonban kevésbé hatásosak. Filmje – talán szándékosan – áll, mint egy lehorgonyzott hajó, és nem nagyon viszi magával a nézőt. A díszletek és a látvány egésze persze ezúttal is zseniális, minden aprólékosan megtervezett és minden képeskönyvbe illően stilizált.

Bővebben...

Mégis vannak földönkívüliek. Csakhogy úgy tűnik, ez egyáltalán nem jó hír. Ugyanis a céljuk: az emberi faj kiirtása. Technikai felszereltségük kitűnő, és nem ismernek kegyelmet.

Bővebben...