Eredeti cím: RUNNING WITH SCISSORS
Kiadó: COLUMBIA TRISTAR – FORUM HOME ENTERTAINMENT
Rendezte: Ryan Murphy
Főszerepben: Annette Bening, Brian Cox, Joseph Fiennes, Evan Rachel Wood, Alec Baldwin, Gwyneth Paltrow
Film: Nem vitás: rémes lehet, ha az ember apja alkoholista, az anyja költői babérokra törő mániás depressziós, akinek az önmegvalósítás fontosabb a saját gyerekénél, ezért hát fiát inkább átpasszolja pszichiáterének. Ennél is rémesebb, ha a mondott pszichiáter teljesen őrült, így például a székletét isteni üzenetnek tartja, a felesége kutyaeledelt majszol, az egyik lánya telepatikus úton a macskájával kommunikál, döntéseket pedig úgy hoz, hogy találomra rábök egy szóra a Bibliában, aztán kedve szerint értelmezi. És hiába érzi magát 13–14 évesen valaki homoszexuálisnak, az azért mégiscsak erős, hogy egy kattant felnőtt, a pszichiáter fogadott fia rögtön gyakorlatban is megmutassa, milyen az azonos neműek közötti testi szerelem. A legrémesebb azonban az, hogy mindez nem egy kissé zavart lelkű forgatókönyvíró fantáziájának a szüleménye, hanem Augusten Burroughs tényleges gyermekkora a 70-es évekből! Burroughsnak nyilván szüksége volt rá, hogy traumatikus emlékeit kiírja magából, a könyv állítólag érdekes olvasmány is, a film nézése közben azonban nem éreztük azt, hogy a mozgóképes változatnak is mindenképpen meg kellett volna születnie, hiába rendezte a Kés/Alatt kitalálója, Ryan Murphy, és hiába elsőrangúak benne a színészek: mindenekelőtt az Augusten anyját alakító Annette Bening, de az Augustent megformáló Joseph Cross, a pszichiáter, dr. Finch bőrébe bújó Brian Cox,a feleséget játszó Jill Clayburgh, valamint Gwyneth Paltrow és Evan Rachel Wood is – utóbbiak a pszichiáter lányainak szerepében. Az alapvető probléma az, hogy Ryan direktori debütálása leginkább csak különc figurák és szürreális helyzetek kirakodóvására, de az egész nincs rendesen megalapozva és nem áll össze – mondhatni, a film ugyanolyan szétesett és diszfunkcionális, mint Augusten élete volt egykoron. Az erőteljes jeleneteket (mert azért van pár) és a színészi alakításokat jegyezzük meg, a filmet mint egészet pedig felejtsük el – bár gyanítjuk, ez utóbbi magától is menni fog.

Bővebben...

Eredeti cím: MAN TO MAN
Kiadó: VERTIGO PRODUCTIONS – BEST HOLLYWOOD
Rendezte: Régis Wargnier
Főszerepben: Joseph Fiennes, Kristin Scott Thomas
Film: Az Indokína, az Egy francia nő és a Kelet – Nyugat francia rendezője, Régis Wargnier brit színészekkel – ismét – hollywoodias filmeposzt készített, amely persze üzenetet is közvetít, mégpedig – kissé durva leegyszerűsítéssel – azt, hogy a pigmeus is ember. Vélhetően leginkább ez a humanista mondanivaló lehet az oka, hogy a filmet a tavalyi berlini filmfesztiválon Arany Medvedíjra jelölték, mert a Lélektől lélekig egyébként semmivel nem ad többet egy igényesebb kivitelezésű, nem három fillérből készült tévéfilmnél. Persze ez is valami, ráadásul a szereplőgárdára sem lehet panasz, a történet pedig bizonyára sokakat megérint, így inkább nem foglalkozunk annak kiszámíthatóságával, valamint a karakterek enyhe sematizmusával, hanem inkább elmeséljük, miről is szól Wargnier alkotása: főhősünk egy brit tudós, bizonyos Jamie Dodd (Joseph Fiennes), aki az emberi faj eredetét vizsgálja az 1870-es években. Afrikai útjáról Elena Van den Endének (Kristin Scott Thomas) köszönhetően, aki európai állatkertek számára ejt foglyul vadállatokat, két pigmeussal tér haza, és ekkor még meggyőződése, hogy a pigmeusokban a hiányzó láncszemet találta meg az ember és a majom között. Antropológus barátaival, Alexanderrel és Fraserrel el is kezdi vizsgálni őket, ám fokozatosan ráébred: Toko és Likola éppen olyan érzékeny és intelligens, mint bármelyik homo sapiens. Ez az felfedezés azonban megcáfolná korábbi teóriájukat, és megfosztaná őket a hírnévtől, ezért a két barát a legnemtelenebb eszközök bevetésére is kész, hogy megakadályozza Jamie-t igazsága ismertetésében. Csakhogy Jamie-t sem a karrierje, sem a barátai, sem az Elenával kialakult meghitt viszonya nem érdekli többé, mindent hajlandó eldobni azért, hogy az egész világ tudomására hozza: a pigmeusok nem állatkertbe való egzotikus lények, hanem teljes értékű emberek.

Bővebben...

Eredeti cím: LUTHER
Kiadó: NFP/SUPERBOOK – BUDAPEST FILM
Rendezte: Eric Till
Főszerepben: Joseph Fiennes, Alfred Molina, Bruno Ganz, Peter Ustinov
Film: Eric Till rendező a DVD-n szereplő interjúban Luther Márton tulajdonságai között megemlíti a kibírhatatlanságot és a türelmetlenséget is, ami tökéletesen egybevág filmjének azzal a céljával, hogy a protestantizmus atyjának úgymond az emberi arcát is megmutassa. A Luther valóban nem éri be annyival, hogy afféle mozgó képeskönyvként egyszerűen elénk tárja a reformáció megindítójának életét és a teljes nyugati civilizáció további fejlődését döntően befolyásoló tanait, hanem Luther belső küzdelmét, lelki tusáit is ábrázolni kívánja. A 21 millió euróból, európai sztárokkal – a brit Joseph Fiennesszel, Alfred Molinával és a tavaly elhunyt Peter Ustinovval, illetve a svájci Bruno Ganz-cal – forgatott európai produkció többé-kevésbé el is éri, amit kitűzött maga elé, és ebben feltétlenül nagy érdeme van Fiennesnek, aki hitelesen képes megjeleníteni Luthert a legkülönbözőbb érzelmi állapotokban és helyzetekben: ahogy Rómában járva megrökönyödik az egyház romlottságától, képmutatásától és fényűzésétől, ahogy már-már showmanként adja elő metszően éles bírálatát, ahogy szinte lázban égve fordítja németre a néptől addig „elzárt” Bibliát, ahogy szinte szétfeszíti a bizonyosság önnön igazáról, vagy ahogy – éppen ellenkezőleg – kételkedik önmagában, és fél egy-egy nagy horderejű döntés előtt, vagy ahogy például megretten, hogy tanai közvetve-közvetlenül micsoda lavinát indítottak el. Fienesszel együtt a többi színész is kitűnő a szerepében: Ustinov a Lutherrel rokonszenvező Bölcs Frigyes szász választófejedelemként, Bruno Ganz a Luthert óvó-támogató Ágoston-rendi szerzetesként, Molina pedig a népbutító búcsúcédulaárus Tetzel Jánosként, arról pedig nem ők tehetnek, hogy a Luther a történelmi összefüggések és mozgások ábrázolásában kevésbé sikeres. Kár, mert ez is fontos lett volna.

Bővebben...

A világon majd’ mindenki ugyanabban a másodpercben eszméletét veszti. A több mint kétpercnyi űrben az emberek mégis magukat látják – hat hónappal később! Míg az FBI elit egysége a globális rejtély felderítésén dolgozik, a föld népességének rá kell döbbennie: ha a végzetről van szó, semmi sincs kőbe vésve.

Bővebben...