Eredeti cím: THE SENTINEL
Kiadó: 20TH CENTURY FOX – INTERCOM
Rendezte: Clark Johnson
Főszerepben: Kiefer Sutherland, Michael Douglas, Eva Longoria, Kim Basinger, Martin Donovan
Film: Megölik az amerikai elnök testőrségének egyik tagját, és a talán legkiválóbb, legtapasztaltabb ügynök, Pete Garrison (Michael Douglas) azt a fülest kapja, hogy merénylet van készülőben az elnök ellen, és a gyilkosság összefüggésben van ezzel. Az akció szervezőit az elnök védelmezői közül látja el valaki információkkal, ezért amikor Garrison jelenti értesülését feletteseinek, rögtön vizsgálat indul, amelyet Garrison egykori barátja, David Breckinridge (Kiefer Sutherland) vezet, aki a mai napig úgy gondolja, Garrisonnak viszonya volt a feleségével, és ezért lett vége a házasságának. Garrison ezt határozottan tagadja, a jelenben azonban valóban valaki más feleségét szereti: az Egyesült Államok elnökéét. Erről a jelek szerint már a vakond is tud, hiszen kompromittáló fotókkal zsarolja Garrisont, ráadásul mindent úgy alakít, hogy hősünket higgyék a merénylők informátorának. Garrisonnak menekülnie kell, de közben magánnyomozást folytat, hogy megakadályozza az elnök ellen készülő merényletet, amelyet, mint kiderül, a G8-ak csúcstalálkozóján Torontóban akarnak végrehajtani... A testőrben benne rejlene egy egyszerre izgalmas és mély politikai thriller lehetősége, sajnos azonban sem George Nolfi (Idővonal, Ocean’s Twelve – Eggyel nő a tét) forgatókönyvírónak, sem Clark Johnson (S.W.A.T. – Különleges kommandó) rendezőnek nem sikerült túllépnie a kliséken, mint ahogy a komplexitással sem törődtek, így aztán hiába első osztályú a szereplőgárda, Kim Basingernek például egyszerűen nincs mit eljátszania, annyira kidolgozatlan a first lady karaktere. A testőr így megmarad egyszer nézhető darabnak, pedig akár első osztályú mozi is lehetett volna belőle.

Bővebben...

Eredeti cím: CELLULAR
Kiadó: NEW LINE CINEMA – WHV HUNGÁRIA KFT.
Rendezte: David R. Elis
Főszerepben: Kim Basinger, Chris Evans, Jason Statham, Noah Emmerich, William H. Macy
Film: A film elején éretlennek és léhának tűnő Ryannek (Chris Evans) megszólal a mobiltelefonja, és egy kétségbeesett női hang szól bele – a nő (Kim Basinger) azt állítja, hogy elrabolták, bezárták, és a helyiségben levő összetört telefonkészülékről találomra hívta Ryan számát. Ryan először azt hiszi, hogy a nő szórakozik vele, de aztán elindul, hogy segítsen, a nő szerint ugyanis veszélyben van mind az iskolából hamarosan kijövő kisfia és a munkából hazafelé induló férje is... Hogy mennyi a valószínűsége annak, hogy rögtön az első véletlenszerûen feltárcsázott mobilos hajlandó legyen autós üldözésekbe keveredni, fegyveres rablást végrehajtani, és mindenféle kalandokban az életét kockáztatni, azt most inkább nem firtatnánk – az akciófilmekben mások a szabályok, mint a való életben, elvégre mégsem telhet el azzal háromnegyed óra, hogy bajba jutott hősünk végigpróbál húsz számot, mire valaki hajlandó komolyan venni őt. Mert ha akciófilm, akkor a tempó legyen feszes – és ezt jól tudta mind Chris Morgan újonc forgatókönyvíró, aki a Fülkét jegyző Larry Cohen ötletét dolgozta ki, mind David R. Ellis rendező, aki a Mobil előtt önálló direktorként csak a Végső állomás 2.-t követte el: a filmben nincsenek üresjáratok, határozottan halad előre a meghökkentőnek épp nem nevezhető végkifejlet elé, és közben az inkább old-schoolos, mint hi-teches megmozdulások és látványosságok mellé némi humort is kínál. Egyszóval élvezhető, de azért mindenképpen „egyszer nézős” darab a Mobil, amellyel igazából egyetlen komoly problémánk volt: csak nehezen sikerült megbarátkoznunk Chris Evansszal, aki számunkra még mindig inkább a Már megint egy dilis amcsi film- és Halálbiztos vizsga-féle tiniszemetekbe való. A kissé hóbortos rendőr szerepére William H. Macy jó választás volt, és ha rosszfiút kell játszani, Jason Statham nem okoz csalódást – csak ki ne derüljön, hogy Bruce Willisénél is limitáltabb mimikájával valójában érzékeny lelkű poétákat szeretne alakítani.

Bővebben...