Eredeti cím: KEEPING MUM
Kiadó: ABLO – FORUM HOME ENTERTAINMENT
Rendezte: Niall Johnson
Főszerepben: Rowan Atkinson, Kristin Scott Thomas, Maggie Smith, Patrick Swayze
Film: Mit keres Maggie Smith (+ Kristin Scott Thomas), Patrick Swayze és Rowan Atkinson, három ennyire eltérő karakterű és pályafutású színész együtt egy filmben? Kisülhet-e ebből bármi jó? A válaszunk igen, és a siker titka nem csupán az, hogy Maggie Smith bármit el tud játszani, hogy Swayze önmaga paródiáját adja, Rowan Atkinson pedig maximálisan más figurát játszik, mint amit megszokhattunk tőle, hanem az is, hogy bár az alapanyag amerikai volt, Niall Johnson társforgatókönyvíró-rendező finom humorú, minden harsányságtól mentes brit komédiát készített. Mely komédia mindazonáltal kellően morbid, sőt akár erkölcstelennek is nevezhető, ám ezen utóbbi tulajdonsága igazából lényegtelen, ezen a mozin ugyanis szórakozni akarunk, nem morálisan épülni. A szórakozáshoz pedig minden adott: egy bájos angol városkában, Little Wallopban járunk, itt él a kedves, ám sótlan Walter Goodfellow tiszteletes (Rowan Atkinson), akit annyira csak a munkája köt le, hogy családját, azaz csinos feleségét, Gloriát (Kristin Scott Thomas), lányát, az enyhén nimfomán Hollyt és fiát, Peteyt teljesen elhanyagolja. Olyannyira, hogy Gloria egy bájgúnár amerikai golfedző, Lance (Patrick Swayze) karjaiban keresi a gyönyört, és persze Walternek erről halvány sejtése sincs, ő ugyanis egy fontos konferenciára készül. Hamarosan tehát komoly családi válság üthetne be, megérkezik azonban Grace, a házvezetőnő (Maggie Smith), aki rendkívül kedves teremtés, ám akiről tudjuk: fiatal korában nem tudta megbocsátani a férjének, hogy megcsalta, és egészen radikális bosszút állt. Hamarosan kiderül, hogy Grace módszerei a mai napig sem finomodtak: jaj annak, aki a Goodfellow család tagjait, illetve a család békéjét veszélyezteti... A film végére természetesen kiderül, hogy saját rossz tapasztalatain kívül miért olyan fontos Grace számára, hogy Goodfellow-ék együtt maradjanak, de addig is számos szórakoztató jelenetet élvezhetünk végig. A legemlékezetesebb és legviccesebb talán az, amelyben feltárul Patrick Swayze alsónadrágja, de erről többet nem mondunk – befejezésként inkább annyit, hogy minden színész remekel (a pálmát ugyanakkor egyértelműen Smith viszi el), jók a dialógusok és a helyzetek, hangulatos a zene és rabul ejtő maga a helyszín is. Aki nem látta volna moziban Az eltakarítónőt, most mindenképpen nézze meg.

Bővebben...

Eredeti cím: MAN TO MAN
Kiadó: VERTIGO PRODUCTIONS – BEST HOLLYWOOD
Rendezte: Régis Wargnier
Főszerepben: Joseph Fiennes, Kristin Scott Thomas
Film: Az Indokína, az Egy francia nő és a Kelet – Nyugat francia rendezője, Régis Wargnier brit színészekkel – ismét – hollywoodias filmeposzt készített, amely persze üzenetet is közvetít, mégpedig – kissé durva leegyszerűsítéssel – azt, hogy a pigmeus is ember. Vélhetően leginkább ez a humanista mondanivaló lehet az oka, hogy a filmet a tavalyi berlini filmfesztiválon Arany Medvedíjra jelölték, mert a Lélektől lélekig egyébként semmivel nem ad többet egy igényesebb kivitelezésű, nem három fillérből készült tévéfilmnél. Persze ez is valami, ráadásul a szereplőgárdára sem lehet panasz, a történet pedig bizonyára sokakat megérint, így inkább nem foglalkozunk annak kiszámíthatóságával, valamint a karakterek enyhe sematizmusával, hanem inkább elmeséljük, miről is szól Wargnier alkotása: főhősünk egy brit tudós, bizonyos Jamie Dodd (Joseph Fiennes), aki az emberi faj eredetét vizsgálja az 1870-es években. Afrikai útjáról Elena Van den Endének (Kristin Scott Thomas) köszönhetően, aki európai állatkertek számára ejt foglyul vadállatokat, két pigmeussal tér haza, és ekkor még meggyőződése, hogy a pigmeusokban a hiányzó láncszemet találta meg az ember és a majom között. Antropológus barátaival, Alexanderrel és Fraserrel el is kezdi vizsgálni őket, ám fokozatosan ráébred: Toko és Likola éppen olyan érzékeny és intelligens, mint bármelyik homo sapiens. Ez az felfedezés azonban megcáfolná korábbi teóriájukat, és megfosztaná őket a hírnévtől, ezért a két barát a legnemtelenebb eszközök bevetésére is kész, hogy megakadályozza Jamie-t igazsága ismertetésében. Csakhogy Jamie-t sem a karrierje, sem a barátai, sem az Elenával kialakult meghitt viszonya nem érdekli többé, mindent hajlandó eldobni azért, hogy az egész világ tudomására hozza: a pigmeusok nem állatkertbe való egzotikus lények, hanem teljes értékű emberek.

Bővebben...

Eredeti cím: ARSÈNE LUPIN
Kiadó: HUGO FILMS / TFI INTERNATIONAL – SPI
Rendezte: Jean-Paul Salomé
Főszerepben: Romain Duris, Kristin Scott Thomas, Eva Green, Pascal Greggory
Film: Egy pozitívuma mindenképpen van az Arsène Lupinnak: a címszereplőt nem Vincent Perez játssza, akitől a Tulipános Fanfanban a hideg is kirázott minket. Hogy más pozitívum van-e? Nos, szexista megközelítésből például az, hogy Kristin Scott Thomas jócskán túl a negyvenen is nagyon izgató, a Mennyei királyságban is játszó Eva Green is helyes, a nőnemû nézők szívét pedig bizonyára megdobogtatja a Lupint alakító Romain Duris sármja, ám ha valaki túlzottan belefeledkezik a hősök szépségébe, semmi esélye nem lesz, hogy követni tudja a Maurice Leblanc által épp száz éve kreált és húsz könyvében szerepeltetett úri tolvaj feleslegesen szövevényes és sebesen hömpölygő történetét. Nekünk például nem igazán sikerült, pedig annyira azért egyik szereplő sem nyűgözött le – egyszerűen nem éreztük, hogy volna bármi is, ami miatt érdekelnie kellene minket ennek az egyébként látványos filmnek, amely ahhoz viszont túlzottan is komplikált, hogy kikapcsolt aggyal, laza szórakozásként lehessen élvezni. Az mindenesetre kihámozható, hogy a XIX. század végén élő főhősünknek már az apja is tolvaj volt, és Arsène is méregdrága nyakéket csen el bámulatos ügyességgel, de a dolgok hamarosan zavarosodni kezdenek: Arsène megmenti a femme fatale Josephine-t (Scott Thomas), aminek eredményeképpen hamarosan egy royalista összesküvés kellős közepén találja magát, amelynek célja egy titkos kincs megtalálása és természetesen a királyság visszaállítása. Josephine-ről ráadásul kiderül, hogy varázserővel bír, és miközben folyik az enyhén Da Vinci-kód-jellegű kincskeresés, újabb és újabb és újabb turpisságok derülnek ki, többek között az, hogy a film 125 perces!

Bővebben...

A hazai mozikban nem volt látható, ezért igazi filmes különlegességnek ígérkezik a fiatal francia rendező, Guillaume Canet Ne szólj senkinek! (Ne le dis à personne / Tell No One) című thrillere, amely szeptember 1-én jelenik meg DVD lemezen.

Bővebben...