Eredeti cím: THE PRESTIGE
Kiadó: WARNER BROS. – FORUM HOME ENTERTAINMENT
Rendezte: Christopher Nolan
Főszerepben: Hugh Jackman, Christian Bale, Michael Caine, Piper Perabo, Scarlett Johansson, David Bowie, Andy Serkis
Film: A tökéletes trükk anyagilag nem lett túl nagy siker (az egész világon mindössze 109 millió dollárt hozott, míg Christopher Nolan előző rendezése, a Batman: Kezdődik! 371 millió dolláros bevételt termelt), pedig a brit rendező – immár sokadszorra, lásd a Mementót, az Álmatlanságot vagy a már említett Batman: Kezdődiket – ismét valami figyelemreméltót tett le az asztalra: a legkiválóbb színészekkel különös hangulatú, a szó szoros értelmében varázslatos filmet forgatott, amely a csavarjaival elámít, mint egy bűvésztrükk, amely ugyanakkor nem csupán tartalom nélküli szemfényvesztés, hanem számos kérdés végiggondolására csábítja a figyelmes nézőt. A helyszín London a 19. és a 20. század fordulóján, főhősünk pedig két bűvész, Rupert Angier (Hugh Jackman) és Alfred Borden (Christian Bale), akik egymás halálos ellenségeivé válnak, miután Angier felesége, Julia életét veszti az egyik trükk bemutatása során – gyaníthatóan Borden hibájából. Angier dühét csak tovább szítja, hogy Borden mindenkit lázba hozó, döbbenetes mutatvánnyal áll elő, amelyre látszólag nem létezik logikus magyarázat. A két teljesen különbözô gondolkodású és hozzáállású férfi közötti harc egyre elkeseredettebbé válik, és mindketten bármire készek, hogy a másik fölé kerekedhessenek... A bonyolult szerkezetű, bonyolultan előadott történetből többet nem akarunk – és nem is lenne ildomos – elárulni, inkább elmondjuk, hogy a filmben Bale és Hackman mellett olyan művészeket láthatunk, mint Scarlett Johansson, akinek Angier segédjeként az lenne a feladata, hogy kémkedjen Bordenre, az Angier színpadi tervezőjét alakító Michael Caine vagy éppen a Nikolai Teslát megformáló David Bowie. Az énekesszínész kellően engimatikus a híres feltaláló szerepében, akinek Angier számára készített masinája kulcsszerepet játszik a filmben.

Bővebben...

Eredeti cím: THE WEATHERMAN
Kiadó: PARAMOUNT – INTERCOM
Rendezte: Gore Verbinski
Főszerepben: Nicolas Cage, Michael Caine, Hope Davis
Film: Nicolas Cage, aki mindig is olyan remekül tudott szenvedő képet vágni, hogy még a legmasszívabb depressziókampányban is megállta volna a helyét, Az időjós címszerepében kedvére ölthet fájdalmas ábrázatot, hiszen cseppet sem hősies főhősünknek, David Spritznek már a feje tetejére applikált hülyegyerek-frizura miatt is minden oka meglenne a búskomorságra, ám a helyzet ennél sokkal súlyosabb: Spritz utálja magát, amiért pár óra munkáért és meteorológusi végzettség híján is egy rakás pénzt keres az egyik chicagói tévétársaságnál, szenved, hogy hiába próbálja meg rendbe tenni zátonyra futott házasságát, nyomasztja, hogy sosem tudott megfelelni Pulitzer-díjas író apja (Michael Caine) elvárásainak, de attól is maga alatt van, hogy lányával, és problémás fiával sem tud meghitt viszonyt kialakítani. És hogy mindez ne legyen elég, egyes „rajongói” ráadásul heccelik, sőt rendszeresen meg is dobálják: hol pite, hol hamburger, hol kóla landol a ruháján... Az időjós fura film: az irritáló Spritz mellett jó ideig a rendezőt, Gore Verbinskit (A Karib-tenger kalózai 1–2., A kör, A mexikói, Egértanya) is legszívesebben felpofoztuk volna, mert úgy éreztük, hogy dolgozata közhelygyűjtemény (lásd a fenti elemeket), Spritz elnyújtott vergődése pedig ilyeténképpen meglehetősen érdektelen. Egy idő után azonban árnyalódott a kép, és valamiért hatni kezdett a film kesernyés-szomorkás, sőt olykor abszurd hangulata, ami egyszerre volt köszönhető az operatőri munkának, a színészek remek játékának, valamint néhány jól sikerült jelenetnek (elsősorban Spritz és túlsúlyos lánya, illetve Spritz és az apja közös szcénáit emelnénk ki). Így még a befejezést is le tudtuk nyelni, pedig banálisabb nem is lehetne: időjósunk ráébred, hogy el kell fogadnia magát.

Bővebben...

Eredeti cím: BEWITCHED
Kiadó: COLUMBIA PICTURES – WHV HUNGÁRIA KFT.
Rendezte: Nora Ephron
Főszerepben: Nicole Kidman, Will Ferrell, Shirley MacLane, Michael Caine
Film: Nicole Kidmannek az utóbbi időben a vígjátékokkal kevesebb szerencséje van, mint a komoly produkciókkal: míg az utóbbi öt évben olyan nagyszerű drámai filmekben szerepelt, mint a Más világ, Az órák, Dogville vagy a Születés, addig a 2001-es On-lány elég feledhető, a 2004-es Stepfordi feleségek pedig egyenesen irritálóan rossz komédia lett. A helyzet sajnos a Földre szállt boszorkánnyal sem változott: ezen a filmen is többet bosszankodunk, mint szórakozunk. A bosszúságra ráadásul nemcsak az elrontott mű ad okot, hanem az is, hogy kik rontották el: a társforgatókönyvíró-rendező az a Nora Ephron volt, aki íróként és/vagy rendezőként olyan klasszikusnak mondható romantikus vígjátékokat jegyez, mint a Harry és Sally, A szerelem hullámhosszán vagy A szerelem hálójában, a szereplők között Kidman mellett pedig olyan nagy neveket találunk, mint Michael Caine és Shirley MacLane. És persze Will Ferrellt, akinek egyrészt a film kevés vicces pillanatát köszönhetjük, aki másrészt viszont mindig csak ugyanazt az eszelős figurát hozza, azaz meglehetősen bizarr dolog őt épp Nicole Kidmannel egy filmbe tenni, sőt egyáltalán egy ilyen jellegű filmbe tenni. Az extrákban említi is a két színész, hogy eleinte tartottak egymástól, de állításuk szerint aztán kitűnően tudtak együtt dolgozni. Hiszünk nekik, csak hát a végeredmény mégis olyan, amilyen. Ephronék egyébként a Bewitched című – Amerikában 1964–1972 között futott, de nálunk sosem vetített – tévésorozatra építkezve reméltek sikert elérni. A széria főhősnője egy Samantha Stephens nevű boszorkány volt, aki sosem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy a családi viszályokat varázsereje segítségével oldja meg. A Földre szállt boszorkányban épp a sorozat felújítására készülnek, és Jack Wyatt, az egykor sikeres filmszínész (Will Ferrell) mozis bukásai után Samantha mágikus képességek nélküli férje, Darrin szerepének eljátszásával szeretne újra reflektorfénybe kerülni. Ehhez azonban az kell, hogy az új Samantha ne homályosítsa el alakítását, ezért valami névtelen színésznőcskét szeretne maga mellé. A névtelenség stimmel is, sőt felfedezettje, Isabel Bigelow (Nicole Kidman) még csak nem is színésznő, csak Wyatt éppen azt nem sejti, hogy boszorkánynak viszont nagyon is boszorkány, akinek épp elege lett a mágiából, és szeretne végre trükkök nélküli, normális életet élni... Mindebből nagyon jó és folyamatos móka is kerekedhetne akár, ám az ígéretesnek tűnő kezdés után lyukakkal, átgondolatlanságokkal és üresjáratokkal teli, rosszul felépített történet következik, és mint mondtuk, csalódottságunkat egyedül Ferrell – a film hangütésétől (egyszerre üdítően és zavaróan) elütő – gegjei enyhíthetik.

Bővebben...