Eredeti cím: FINDING NEVERLAND
Kiadó: MIRAMAX INTERNATIONAL – SPI
Rendezte: Marc Forster
Főszerepben: Johnny Depp, Kate Winslet, Julie Christie, Radha Mitchell, Dustin Hoffman
Film: Az örök gyerek, felnőni képtelen felnőttek sokszor rettenetes szörnyetegek, akik felelőtlenségükkel mindent tönkretesznek a környezetükben. Persze nem szándékosan csinálják, és végső soron nem tehetnek róla, hogy nem érzik otthon magukat az agyonszabályozott, a képzelet szárnyalását nemigen engedő felnőttvilágban, így sokszor nem tudunk haragudni rájuk, kiváltképp azért, mert mindeközben gyakorta rendkívül szeretetreméltó lények. Az angolszász világ egyik legismertebb meséjének, a Pán Péternek skót szerzője, J.M. Barrie vitathatatlanul ilyen örök gyerek volt, Marc Forster (Szörnyek keringője) filmjéből viszont semmiképpen nem tűnik szörnyetegnek. Igaz, azt látjuk, hogy házassága tökéletesen működésképtelen, azt azonban az Én, Pán Péter nem igazán vizsgálja, hogy Barrie (Johnny Depp) mennyire „vétkes" ebben, annyi világos csupán, hogy Barrie a kapcsolatot nem is próbálja megmenteni – figyelmét mások kötik le: miután aktuális színdarabja csúnyán megbukik, véletlenül megismerkedik az özvegy Sylvia Llewelyn Daviesszel (Kate Winslet) – a valóságban ekkor még nem volt özvegy – és négy fiával. Az író hamar összebarátkozik velük, hatalmas képzelőerejével játékokat eszel ki nekik, fantáziabirodalmat teremt számukra, és a közösen átélt élmények, illetve maguk a gyerekek új színdarabra ihletik: fokozatosan megszületik a Pán Péter, ezzel párhuzamosan ugyanakkor a gyerekek anyján egyre jobban elhatalmasodik a betegség, és Barrie-nek és a gyerekeknek a valósággal is szembe kell nézniük... A kudarcot vallott házassághoz hasonlóan Forster, Barrie a gyerekekkel, illetve Sylviával való kapcsolatának sem próbál a mélyrétegeibe hatolni, Barrie esetleges pedofíliájának és különös aszexualitásának kérdését nem vagy csak futólag érinti, ám a film olyan erősen hat melankolikus hangulatával; Depp, Winslet és a kis Peter Llewelyn Daviest, Barrie kedvenc gyerekét játszó Freddie Highmore alakítása olyan erős, hogy nincs hiányérzetünk, és nem feltétlenül akarunk rákérdezni a dolgokra – elfogadjuk és élvezzük az elénk tárt (film)világot.

Bővebben...

A nem túl távoli jövőben az emberek saját tökéletes robothasonmásaikat küldik az utcára. A csinos, életerős, örökifjú gépek dolgoznak, buliznak, élik az életet, míg irányítójuk ezalatt az otthon kényelmét és biztonságát élvezi.

Bővebben...

A nem túl távoli jövőben az emberek saját tökéletes robothasonmásaikat küldik az utcára. A csinos, életerős, örökifjú gépek dolgoznak, buliznak, élik az életet, míg irányítójuk ezalatt az otthon kényelmét és biztonságát élvezi.

Bővebben...