KI KOPOG AZ AJTÓMON?

Eredeti cím: WHO’S THAT KNOCKING AT MY DOOR
Kiadó: WARNER – WHV HUNGÁRIA KFT.
Rendezte: Martin Scorsese
Főszerepben: Zina Bethune, Harvey Keitel, Anne Collette, Lennard Kuras, Sally Gaga, Harry Northup
Film: Aki még nem tette, de teheti, hozzánk hasonlóan nézze meg egyszerre az 1965 és 1968 között készült első Scorsese-nagyjátékfilmet, a Ki kopog az ajtómon?-t és Tarantino negyedszázaddal későbbi, 1992-es Kutyaszorítóban-ját – azt fogja tapasztalni, hogy a két rendezői debütálás között érdekes hasonlóságok vannak, és nem korántsem csak annyi, hogy mindkettőben Harvey Keitel játszik, aki már fiatalon is ugyanolyan nagyszerű volt, mint túl az ötvenen Mr. Fehérként. Érdekes párhuzam például, hogy mind Scorsese, mind Tarantino sutba dobták a lineáris elbeszélésmódot (a Ki kopog az ajtómon? mindazonáltal töredezettebb, szétesőbb, kevésbé próbál elmesélni bármiféle „történetet”), de feltűnhet az is, hogy filmmániásokként mindketten telepakolták munkájukat filmekről szóló párbeszédekkel, utalásokkal, és hogy micsoda biztos érzékkel választanak jó zenéket. Ugyanakkor a Ki kopog az ajtómon? erősen önéletrajzi jellegű, míg a Kutyaszorítóban nem (Tarantino legszemélyesebb és egyben legelső forgatókönyve a Tiszta románc, de, mint tudjuk, abból végül Tony Scott rendezett filmet), és merőben eltérő a témája: itt nem gyémántot készülnek rabolni holmi balfékek, hanem egy J.R. nevű Kis itáliai (New York olasz negyede) fiú (Harvey Keitel) világát ismerhetjük meg remekül fotografált, olykor egészen lírai epizódokban. Pontosabban a világát és konfrontálódását egy másik, számára ismeretlen és új világgal: J.R. és haverjai igyekezve elütni az időt buliznak, tévéznek, kocsikáznak, lányokról beszélgetnek, keresik a helyeket, ahol „történik valami”, egyszóval élik a munkásosztálybeli fiúk céltalan életét, J.R. egy napon azonban találkozik egy lánnyal, aki egyetemre jár, sokat olvas, nincs tévéje, és saját lakásban él. J.R. randevúzni hívja, és a lány el is megy vele, mikor azonban kiderül, hogy már nem szűz, sőt céloz rá, hogy megerőszakolták, J.R. visszakozik: megmarad a maga univerzumában, amelyet még mindig merev normák szabályoznak, mert nem akar, nem tud átlépni katolikus neveltetése korlátain – a szabadelvű és tisztátalan lány helyett inkább a keresztet csókolja meg a templomban, még ha egy kiálló szögtől vérezni kezd is a szája.

Bővebben...