Eredeti cím: GETTIN’ SQUARE
Kiadó: UNIVERSAL – UNIVERSAL PICTURES HUNGARY
Rendezte: Jonathan Teplitzky
Főszerepben: Sam Worthington, David Wenham, Timothy Spall
Film: Jonathan Teplitzky második játékfilmjében egyértelműen tetten érhető a tarantinói és a Guy Ritchie-i hatás, de ugyanez jó néhány tucat más rendezőről elmondható még, és különben is: az ausztrál filmesnek olyan jó arcokat sikerült egybeterelnie „bűnügyi vígjátékához”, hogy az embert nem túlzottan zavarja, hogy sok minden ismerős lehet. Sok minden, de abban azért biztosak vagyunk, hogy Bundesliga-frizurás, farmer rövidnadrágos, vietnami gumipapucsos és totálisan lúzer ausztrál (ex)bűnözőt még nem látott a kedves olvasó, márpedig a drogról leszokni próbáló Johnny „Spit” Spitieri (David Wenham) pontosan ilyen. Amúgy pedig épp a börtönből szabadul, és szeretne jó útra térni, akárcsak barátja, Barry Wirth (Sam Worthington), aki nyolc évet ült egy olyan gyilkosságért, amelyet állítása szerint nem is ő követett el: ő csak rabolt, és szerinte az emberölést Arnie DeViers, a korrupt zsaru varrta a nyakába. Darren „Dabba” Barrington (Timothy Spall) szintén tisztára mosta már magát, de ő is csak nyögvenyelősen boldogul: új éttermét – ahová szakácsnak hívja Barryt – legalább olyan nehéz beindítani, mint fogyókúrája közben odafigyelni a kalóriákra. Barryék helyzetét ráadásul nehezíti, hogy a rendőrök is nagyon rajtuk tartják a szemüket, ám ők olyan tervet eszelnek ki, amellyel nemcsak a zsarukat rázhatják le magukról, de bosszút állhatnak legnagyobb ellenségükön, Chicka Martinon, a barnára sült, fukszos főgengszteren is... Ha valaki sok akcióra számít az Egyenesbe jövünkben, csalódni fog: a film alapvetően a figurákra, a szövegekre és a vicces helyzetekre épít, méghozzá igen ügyesen – aki teheti, győződjön meg róla saját maga is.

Bővebben...

Eredeti cím: LEMONY SNICKET’S A SERIES OF UNFORTUNATE EVENTS
Kiadó: UNIVERSAL – UNIVERSAL PICTURES HUNGARY
Rendezte: Brad Silberling
Főszerepben: Jim Carrey, Meryl Streep, Timothy Spall, Liam Aiken, Emily Browning
Film: Lemony Snicket (azaz valójában Daniel Handler) október 1-jén már a 12. A balszerencse áradása kötetben fog a három Baudelaire árva „megindítóan balszerencsés kalandjairól” mesélni, Brad Silberling (Angyalok városa, Holdfényév) filmje azonban csak az első három könyv anyagából építkezik. Mivel a Lemony Snicket történetek magyarul nem jelentek meg, a hazai nézőnek nincs összehasonlítási alapja, de számos amerikai vélemény szerint a mozi ugyan hűen átveszi az összes jellegzetes Lemony Snicket elemet, mégis hiányzik belőle valami: lelketlen és gépies. Aki soha nem olvasta a könyveket, annak is lehet ilyen érzése, de a Lemony Snicket – A balszerencse áradása azért így érdekes élmény, csak az igazán kicsiket távol kell tartani tőle, mert a narrátor, Lemony Snicket (angolban Jude Law hangja) igazat beszél: a mese van annyira vérfagylaló, hogy még egy hét-nyolc éves gyerek számára is túl félelmetes, túl morbid legyen. A nagyobbak viszont örülhetnek a pompás, aprólékosan megtervezett és meglehetősen Tim Burton-ös látványnak, illetve Jim Carrey excentrikus játékának, aki Olaf grófot alakítja. A gonosz és hiú színész (Olafról beszélünk, nem Carreyről) célja, hogy a három Baudelaire testvér – a mindentudó Klaus, a leleményes Violet és a kis Sunny – apjának halála után (édesanyjuk már korábban elhunyt) rátegye a kezét a jelentős örökségre. A testvérek nevelőszülőtől nevelőszülőig vándorolnak, ám Olaf – újabb és újabb álcában – minden alkalommal felbukkan, és az életükre tör. Ez egy idő után kissé monotonná válik, de Carrey ripacsságtól sem mentes alakítása azért mindig élvezetes, és a képi megoldások is figyelemre méltóak.

Bővebben...

A Kisasszonyok és a Charlotte Gray filmeket jegyző Gillian Amstrong még 2007-ben rendezte a Houdini, a halál mágusa (Death Defying Acts) című romantikus filmdrámát, amely július 21-én jelenik meg DVD korongon.

Bővebben...