NAGYMENŐK – KÉTLEMEZES EXTRA VÁLTOZAT

Nyomtatás E-mail cím
2009. június 11. csütörtök, 00:00
NAGYMENŐK – KÉTLEMEZES EXTRA VÁLTOZAT src=Eredeti cím: GOODFELLAS SE (2 DVD SET)
Kiadó: WARNER – WHV HUNGÁRIA KFT.
Rendezte: Martin Scorsese
Főszerepben: Ray Liotta, Joe Pesci, Robert De Niro, Lorraine Bracco, Paul Sorvino
Film: Az extrák között Nicholas Pileggi, a Nagymenők társ-forgatókönyvírója azt mondja, fantasztikus volt látni, ahogy Scorsese a valóságot (a film Pileggi a maffiózó Henry Hill és társai igaz történetét elbeszélő Wise Guy című könyvéből készült) művészetté alakította, míg Frank Darabont, aki A remény rabjai című filmje forgatásakor ihletnyerés céljából mindennap megnézte a Nagymenőket, épp azt emeli ki, hogy a Nagymenők annyira mentes minden erőlködéstől, annyira természetes, hogy észre sem vesszük, hogy művészetet, azaz valami művit látunk. Két különböző megközelítés, de mindkettő roppant hízelgő, és a Nagymenők meg is érdemel minden dicséretet, mert Martin Scorsese munkája, mely hat Oscar-jelölésből érthetetlen módon mindössze egyet váltott díjra (legjobb férfi mellékszereplő – Joe Pesci), igazi filmes diadal, olyan alkotás, amelyben egyszerűen minden klappol, amelyben minden a helyén van: a két narrátor segítségével elbeszélt, megtörtént eseményeken alapuló, sötéten humoros történet, amely úgy szippant magába, hogy közben mégis ironikus távolságot tarthatunk tőle; az egyszerre realista és artisztikus fényképezés; a pazar vágás; a képekhez tökéletes érzékkel illesztett zenék és persze a színészi alakítások, amelyek éppen olyan hitelesek és kidolgozottak, mint a film tárgyi világa – az a környezet és életforma, amelyet Scorsese megmutat nekünk, és amelyet, ha nem is közvetlen közelről, ő is ismer. Kronológiailag a film eleje valójában a történetnek már jócskán a közepe, Henry Hill (Ray Liotta) és társai sorsának fordulópontja, de a bevezetés után időrendben ismerkedünk meg Henry történetével, aki gyerekkora óta maffiózó szeretett volna lenni, és aki meg is valósította „karrierálmát”: a főnöknek, Paulie-nak (Paul Sorvino) dolgozva társaival, Jimmyvel (Robert De Niro) és Tommyval (Joe Pesci) sorban hajtotta végre a különböző akciókat – egészen a bukásig, amikor ugyanazok az emberek, akikkel valaha együtt mulatott, szép sorban mindenkit kinyírtak körülötte, és amikor már – súlyos kokainfüggőként és szétzilálódott élettel – ő is sorra került volna, ha nem jelentkezik a tanúvédelmi programba. A legironikusabb az, hogy a film végén a tisztes polgári létbe kényszerített Henry visszasírja a maffiózói múltat, és a néző valahol érti is, miért: a gengszterként az élet császárának érezhette magát, akire nem vonatkoztak a szabályok, akit tiszteltek, és aki előtt minden kapu megnyílt. Az erőszak pedig ugyanolyan része volt a mindennapoknak, mint másnak mondjuk az, hogy logarlécet használ a munkájához: a gengszterlét magának a gengszternek fel sem tűnő bizarrságához hozzátartozik, hogy miközben szeretett anyukád húsgombócát falatozod a barátaiddal, kölcsönkéred a nagykést, amellyel aztán a kocsid csomagtartójába gyömöszölt áldozatodat – egykori társadat, barátodat – fogod végképp hidegre tenni. Scorsese-nek éppen ezt az ellentmondásosságot sikerült megragadnia, és filmje ezért válhatott pillanatok alatt klasszikussá, amelyre 30–40 év múlva is ugyanúgy fognak emlékezni, mint mondjuk A Keresztapa-trilógiára, vagy A Sebhelyesarcúra.
Összegzés: Az extrakínálat méltó a filmhez, csupán azt sajnáljuk, hogy az első lemezen egyik kommentársávot sem magyarították, így aki nem beszél angolul, sosem fogja megtudni, hogy az első kommentársávban mi minden mondanivalójuk van az alkotóknak és színészeknek (igazság szerint nem túl sok), és hogy miről mesél a második kommentárban Hill és Ed McDonald egykori FBI ügynök (természetesen az emlékeiket elevenítik fel a valós eseményekről). Szerencsére a második korong extrái feliratosak: a 29 perces „Így készült...” 1990-es felvételeket és friss visszaemlékezéseket kombinál a film részleteivel, és mindenképpen sokkal érdekesebb, informatívabb egy átlagos werkfilmnél. Az egyik dokumentumfilmben aztán megtudhatjuk, milyenek is egy gengszter mindennapjai, a másikban pedig egy sor fiatalabb rendező – pl. az említett Darabont, Antoine Fuqua, a Hughes testvérek és Richard Linklater – nyilatkozik a Nagymenők rájuk gyakorolt hatásáról. Végül „A filmnél olcsóbb a papír" című extrában egyfajta klipet láthatunk arról, hogyan valósultak meg a filmen Scorsese a forgatókönyv szélére firkantott-skiccelt ötletei. Mit mondjunk, nagyszerűen, így most nem szégyelljük azt az elcsépelt kifejezést használni, amelyet egyébként nem igazán kedvelünk: a Nagymenők DVD kötelező vétel.
Kép: Az extra változatra új transzferrel került a Nagymenők, ettől függetlenül azonban a kép kicsit sötét és életlen. Némi szemcsésség is megfigyelhető, de ez akár még szándékos stilisztikai eszköz is lehet.
Hang: A Nagymenőkhöz már több szinkron is készült, a DVD-n szereplő új magyarításban Liotta hangja Forgács Péter, De Niróé Reviczky Gábor, Pescié pedig Józsa Imre. Tudjuk, vannak, akik visszasírják azt a szinkront, amit megszoktak, de mi – már csak azért is, mert nincs összehasonlítási alapunk – elégedettek voltunk a hallottakkal. Az 5.1-es keverés hiányát lenyeltük, mivel az angol sávot hallgatva azt tapasztaltuk, hogy ott is szinte csak az elülső hangfalak dolgoznak.
Extrák: 1. lemez: magyar 2.0, angol 5.1, magyar felirat, két audiokommentár 2. lemez: werkfilm, két dokumentumfilm
Értékelés: 5 csillagos minősítés
Hozzászólások
Keresés
Hozzászólást csupán a bejegyzet felhasználó tehet hozzá!

3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."

Joe Pesci Lorraine Bracco Martin Scorsese Paul Sorvino Ray Liotta Robert De Niro
 

Belépés

Hirdetés
Hirdetés

Legfrissebb hozzászólások

Cikkeinkből
RocketTheme Joomla Templates
weboldal készítés, Joomla honlapkészítés, Joomla weboldal készítés, Joomla keresőoptimalizálás