|
|
|
|
|
2009. május 04. hétfő, 00:00 |
Eredeti cím: SIN CITY Kiadó: DIMENSION FILMS – SPI Rendezte: Robert Rodriguez, Frank Miller, Quentin Tarantino Főszerepben: Bruce Willis, Clive Owen, Benicio Del Toro, Jessica Alba, Mickey Rourke, Elijah Wood, Rosario Dawson, Brittany Murphy, Michael Clarke Duncan, Rutger Hauer Film: A megszállott képregényrajongók a különböző megfilmesítéseket látva gyakran keseregnek, milyen szabadon, sőt gátlástalanul bánnak kedvenc figuráikkal és történeteikkel a rendezők, a Sin City esetében azonban nem panaszkodhatnak: a film gyakorlatilag képről képre és mondatról mondatra követi a forrásanyagot – Robert Rodriguezt ugyanis mindig is annyira lenyűgözte Frank Miller fekete-fehér univerzuma, hogy a hűség mintegy evidencia volt számára, maga a projekt pedig régi szívügye. Állítása szerint már a kilencvenes évek elején szerette volna filmvászonra vinni a bűnös városa lakóinak kalandjait, de akkor még nem állt rendelkezésre a megfelelő technika. De aztán kész tervekkel érkezett a filmadaptációtól korábban határozottan elzárkózó Millerhez, akit sikerült meggyőznie, és aki végül társrendezőként ügyelte rajzai mozgóképesítését (Rodriguez régi cimborája, Tarantino vendégrendező lett). A színészeket pedig már nem sokat kellett győzködni, Bruce Willis például úgy mondott igent, hogy nem is olvasta el a forgatókönyvet, az a négyperces részlet, amelyet Rodriguez beetetőként előre elkészített, meggyőzte, hogy ebben a filmben benne kell lennie. Willis egyébként egy John Hartigan nevű zsarut játszik, aki a nyugdíjba vonulása előtti utolsó pillanatokban megment egy 11 éves kislányt egy befolyásos szenátor szadista fiának karmai közül, ám végül őt ültetik le nyolc évre. Szabadulása után találkozik a közben táncosnővé lett Nancyvel (Jessica Alba), aki hetente írt neki a börtönbe, és újra szembekerül a perverz szenátorcsemetével is. Hartigan története mellett két másik – több ponton érintkező – sztori alkotja a filmet (az egyikben a nagy visszatérő, Mickey Rourke által remekül játszott kemény verekedő, Marv torolja meg a Goldie nevű prostituált meggyilkolását, a másik főhőse pedig a magánnyomozó Dwight /Clive Owen/, akire kemény feladat vár, miután az Óvárosban meggyilkolnak egy korrupt zsarut /Benicio del Toro/: meg kell védenie a mimózalelkűnek éppenséggel nem nevezhető barátnőjét /Rosario Dawson/ és a többi örömlányt az elszabaduló erőszaktól), de a Sin City lényege valójában nem az, miről szól, hanem az, ahogyan. Az a végletekig stilizált látványvilág, amelyet Rodriguez és Miller megalkottak, egész egyszerűen lenyűgöző, és még úgy is a képernyőhöz szegezné az embert, ha közben nem hallaná a hangot (pedig az egyes hősök narrációja, a dialógusok, illetve a részben Rodriguez komponálta „zene” is figyelemre méltó!). Afféle esszenciális film noir ez, fények és árnyékok olykor szemet bántó kontrasztjával. Az alapvetően feketék, szürkék és fehérek alkotta palettára csak ritkán kerülnek igazi színek, akkor viszont rendkívül hatásosak: azt a sárga színt például, amelyben a szenátor szadista nyomorék fia „pompázik”, valószínûleg soha nem fogjuk feledni. Mint ahogy az egész Sin Cityt sem – Rodriguez végre letett valamit az asztalra, amivel bizonyítja, hogy talán mégsem ok nélkül sztárolták annyi éven át.
Összegzés: Az extráknál ismét a régi trükkel találkozhatunk: gyakorlatilag ugyanazt a portékát sózzák ránk háromszor: először szinkronos, majd feliratos werkfilmként, harmadszor interjúkként. Ráadásul ezek mind PR-anyagok, részletes, mélyreható információkat nemigen szerezhetünk belőlük. A legértékesebb bónuszanyag mindenképpen az audiokommentár, bár bizonyára sokakat meghökkent, hogy nem Rodriguezt, Millert, Tarantinót, netán a színészeket hallgathatják, hanem Galambos Pétert és három vendégét (egy kritikust, Kubiszyn Viktort és két „képregényes”-t: Ábrai Barnabást és Láng Istvánt). Néha ugyan kicsit elkalandoznak a filmtől, néha felesleges dolgokba mennek bele, de hozzáértésük nyilvánvaló, és sok fontos dolgot tudhat meg tőlük a néző, aki ugyanakkor nyilván türelmetlenül vár valamilyen kétlemezes extra változatot ennél sokszorosan gazdagabb kínálattal. Kép: Vizuális orgazmus – nem tudunk mást mondani. Hang: Nagyon aggódtunk, milyen lesz a szinkron, de a magyarítás jól sikerült, ihletett, és amennyire lehet, hozza az eredeti hangulatot. A magyar 5.1-es keverésben olykor akadnak erőltetett, sőt bántó megoldások, de összességében nem lehet ok a panaszra, az angol 5.1-es pedig teljesen rendben van. Extrák: magyar 5.1, magyar 2.0, angol 5.1, magyar felirat, előzetes, tévészpot, „Így készült...”, interjú, werkfilm, Így készült a Sin City, audiokommentár Értékelés:
|
|
Legfrissebb hozzászólások
Cikkeinkből
-
Igazi mindenesnek tekinthetők a...
Bővebben...
-
Kivételes gyorsaságot, strapabírást és titkosítást kínálnak főleg a kreatív szakemberek és mobi...
Bővebben...
-
Az idei Photokina kiállításon a profi fotósok kézbe foghatták az Olympus új, kiélezett helyzete...
Bővebben...
-
Gonosz, világunkon kívüli erők gyülekeznek újra ebben a rémisztően ötletes, lélegzetelállítóan fantáziadús thrillerben, amely tele van „meghökkentő és...
Bővebben...
-
A 4400 negyedik évadjában folytatódik a minden magyarázat nélkül eltűnt, majd rejtélyes körülmények között visszatért 4400 ember hihetetlen története....
Bővebben...
|
Nagyon ott van a film, az effektusok ...
Nekem is teljes kellene..legalább me...
szeretem eszt a filmet
Ezen az oldalon teljes filmet semmil...
jo film