Fekete mindenek felett: Pioneer PDP-LX5090 plazma TV teszt

Kontrasztarány: „extrém”. Ez áll a specifikációkban a PDP-LX5090 modell leírásában. Ezt olvasva gondoltam, itt az ideje, hogy egy kis kitérővel ismét lapos TV kerüljön a műszerek karmai közé. Utoljára a Pioneertől egy harmadik vagy negyedik generációs panellel szerelt készüléket vizsgáltam meg tüzetesebben. Akkoriban 1000:1 körüli kontrasztot tudtak a Pioneer tévék, és bár kiváló videofeldolgozással rendelkeztek, mozira nem nagyon találtam alkalmasnak egyiket sem, az akkori alacsony kontraszt képességgel.

A 2007-ben bemutatott KURO sorozat már akkor nagy feltűnést keltett, a magas kontrasztarányú, és kiváló videofeldolgozással ellátott, 50’’ méretben már Full HD felbontást nyújtó modellekkel. A 8. generáció valóban átütő teljesítménnyel robbant be a felső kategóriába, de a 9. generáció esetében a specifikációk nem mutatnak olyan nagy előrelépést, mint a 8. esetében. Az előző panel 20000:1-es kontraszttal jött ki, ami a tesztek alapján nem túlzás. A jelenlegi „extrém” specifikáció nem túl precíz megfogalmazás, de ezzel már a gyártó is sugallja számunkra, hogy olyan tartományokat kezd elérni kontrasztban a technológiájuk, ahol lassan nincs értelme egyre nagyobb számokkal dobálózni.
Az új Pioneer modell specifikációs listája igen hosszúra sikeredett. Nem sok értelme lenne kifejteni mely tulajdonsága hova helyezi a készüléket. Rengeteg hangzatos marketing szlogent vonultat fel az egyes tulajdonságok mellett, ezek felsorolása talán fölösleges is. A lényeg, hogy egy olyan készüléket vehettem kezembe tesztelésre, amelynek elkészítésekor a tervezők igyekeztek minden múltbeli tapasztalatukat egy kiváló digitális megjelenítőbe gyúrni.
A jellemzők közül kiemelendők azért a videofeldolgozó egység kiváló jellemzői, a magas kontraszt, a valódi Full HD (1920×1080) felbontás, a beépített DVB-T tuner és a bemeneti/kimeneti csatlakozók nagy száma.

Megjelenés

A Pioneer mindig a prémium kategóriát célozta meg készülékeivel, ez a 8., és most a 9. generációs modelleknél a külsőben is tökéletesen tükröződik. A teljesen fekete készülékház kiváló minőségű anyagokból készült, és közelebbről vizsgálva is megmarad e minőségi érzet. A design kifinomult és elegáns, vonalvezetése szögletes, a kitüremkedések és a lekerekítések hiánya még jobban adja a lapos TV érzetet. A hátlapot megnézve megmarad a prémium érzet, nem spóroltak a minőségi alkatrészekkel a ritkán látható felületeken sem.

Csatlakozók

Meglehetősen sokféle jelforrásra lesz szüksége annak, aki teljesen ki akarja használni a bemenetek sokaságát ezen a modellen. Gyakorlatilag minden jeltípussal megbirkózik, ami a manapság használatos. A rengeteg bemenet azonban csalóka, hiszen valójában csak 4 input csatornánk van (a TV antenna/kábel-TV jel nem ide sorolandó), amellyel garázdálkodhatunk. Ezeket a csatornákat magunknak kell megfelelően konfigurálni aszerint, hogy a hátlapon éppen melyik bemenetet akarjuk használatba venni.

Menü és üzemeltetés

A Pioneer menülogikája jó ideje nem változott. Nincs különösebben mit változtatni rajta, szerintem úgy jó, ahogy van. Ami persze azonnal feltűnt, hogy a megszokottnál lassúbb a menüben való navigáció. Ez egy idő után már kifejezetten idegesítő volt, bár igaz, az átlagos felhasználó nem rohangál annyit a beállítások között, mint amennyit nekem kellett ahhoz, hogy kiismerjem a funkciók sokaságát. A távvezérlő jól használhatónak bizonyult, és az előző modellekénél szebb is lett. Kiemelendő a Pioneernél megszokott négy inputhoz rendelt dedikált gomb a távvezérlő tetején, amely könnyű választási lehetőséget ad az eszközeink között, és számomra is igen hasznosnak bizonyult a teszt során.
A készülék konfigurálhatósága egészen kiváló. Igaz, mint később kiderült, már gyárilag is jól kalibrált a készülék, mégis bőven van lehetőségünk belenyúlni a képi világába. Amit itt kiemelnék, az a videofeldolgozó eljárások (film módban) választhatósága, és a jelforrás-függő többféle képmegjelenítés választhatósága. Van mód például eldöntenünk, hogy a bemeneten fogadott jel 75, 100, vagy 72 Hz-en jelenjen meg. Az első a PAL filmekhez (film mód), a második a PAL videó módhoz, a harmadik a 24p film módhoz passzol.
Fontos, és bizonyára sokakat érdeklő információ, hogy mennyire zajos a készülék. Nem nagyon látni már ventillátorokkal szerelt plazmákat, de nincs olyan készülék, amelyik ne zúgna/búgna valamennyire. A PDP-LX5090 is zúg. De nagyon kicsit. Éjszaka egy csendes film mellett hallani fogjuk a zizegését, főleg ha világos jelenet van a képen. Nem kell azonban aggódni, normál körülmények között igen ritkán fogjuk észrevenni ezt a jelenséget. Ebből a szempontból a legjobbak között említhető.

Beállítás, kontraszt és képminőség

A KURO jelentése japánul „fekete”. A marketing utalás a 8., és most a 9. generáció paneljeinek magas kontrasztjára valóban indokolt. Az első bekapcsoláskor azonnal szembetűnik, hogy hihetetlenül jó fekete megjelenítése van ennek a készüléknek. Ahhoz, hogy elkapjuk szemmel is, hogy valójában itt sem fekete a fekete, teljesen (100%) el kell sötétíteni a helyiséget, és a közel teljes fekete felületű képet kell hosszabban néznünk. Még ekkor is csak egy nagyon sötét szürke árnyalat jelzi, hogy a tökéletes fekete megjelenítés az emberi látás óriási átfogó képessége miatt még odébb van.
Normál használat közben akár a legsötétebb filmjeneteknél sem okozott gondot a fekete megjelenítés. Mondhatni ez az a szint ahonnan továbblépni lehet (nagyobb kontraszt számok jól mutatnak papíron), de talán már nincs igazán jelentősége, főleg egy TV esetében, amely javarészt nem teljes sötétben használatos. De talán abban az esetben sem kell ennél jobb kontraszt, ha teljesen sötét szobában használjuk a készüléket. Normál körülmények között (nappali fénynél, vagy félhomályban) pedig mindig teljesen feketének fogjuk látni a panel által mutatott feketét.
A beállításhoz kiválasztottam egy szimpatikus előre beállított üzemmódot (Normal), és szokásomhoz híven a fellelhető összes (!) képjavító eljárást kikapcsoltam. A szintetikus ábrákon végzett kalibráció egy közel jól beállított, precíz megjelenítőt tárt elém. A végpontok és a színhőmérséklet beállítása, és az RGB szintek minimális állítgatása gyakorlatilag elegendő volt ahhoz, hogy megelégedjek a kalibráció mértékével. A színdekódolás pontossága a mérések szerint nem abszolút tökéletes, de nagyon közel van hozzá. A szürke árnyalatos teszt a színhőmérséklet beállítása után a vártnál is pontosabb eredményeket hozott. Igaz ugyan, hogy a kalibráló műszer az alsó tartományban nem volt képes pontos eredmények visszaadására (ebből is látszik milyen jó a fekete megjelenítés), viszont ahol mérni tudott, ott teljesen jó színegyüttfutás látható az RGB értékeken. Ez további finomhangolással még pontosabbá tehető, de pár százalékos eltérést nagyon kevesen vesznek észre.
Nem csak a szintetikus tesztek értékei mutatnak jól, a valós felhasználás közben is hozza a meglehetősen magas elvárásoknak megfelelő képminőséget a 9. generációs panel. A színek teltek és élők, de leginkább pontosak és nagyon élvezhető, fogyasztható képi világot varázsolnak. A bőrszínek minden esetben kiválóak, a hatalmas ANSI és on/off kontrasztnak köszönhetően a kép 3 dimenziós hatása kiváló. Nehéz bármi rosszat mondani a képéről, általában, ha valami nem tetszett a megjelenő képen, az már a forrás jelében benne volt.
A plazmákon gyakori hibajelenségek nagyon nehezen foghatók meg. Sávosodást még a tesztábrákon is ritkán láttam, az elmozdulás közben erős dithering pedig egyáltalán nem látható. Látható viszont a panel pontszórásos árnyalatképzése, ami közelről nézve a szintetikus ábrákon is jól látható zajként jelenik meg. Ez a finomszemcsés zaj segít abban, hogy a színek sávosodásmentesen legyenek megjeleníthetők, és a digitális tömörítési hibákat is elkendőzi valamelyest. A Full HD felbontásnak köszönhetően normál nézési távolságból egyáltalán nem észrevehető, hogy egy kis pontszórást alkalmaz az árnyalatképzéshez. Igazán csak akkor volt zavaró, amikor HTPC forrásból egészen közel ülve, monitornak próbáltam használni a tévét.

Mozi és tévé

A hagyományos analóg PAL adások megjelenítése fájdalmas élmény a sok HD forrás megtekintése után. Ennek ellenére a videofeldolgozó algoritmusok nagyon szépen dolgoznak, a scaler és a deinterlacer elsőrangú ebben a Pioneer modellben is. Kiválóan elkapja a film módokat (ehhez érdemes bekapcsolni az Advanced film mód detektálást a menüben, és videó módban is kiváló sorközi remegéstől leginkább mentes, folyamatos képet rajzol.
Visszatérve a HDTV adásokra, a képfeldolgozásban gyakran problémás eseteket is könnyedén veszi a PDP-LX5090. 1080i forrásnál a film és videó módok detektálása tökéletes, és a megjelenítéssel sem volt gond. A képjavító algoritmusok használatát általában nem erőltetem, de érdemes megjegyezni, hogy itt a használt eljárások is igencsak kiválóra sikeredtek. A többféle zajszűrő, képdinamika módosító, élesítő funkciókkal a rosszabb minőségű videojelet is fel tudjuk dobni, bár minél jobban bele kell nyúlni a képbe, annál mesterkéltebb, „feldolgozottabb” jellegű lesz az eredmény.
A számomra legfontosabb része a tesztnek, hogy milyen a megjelenítő mozizáshoz. A HD felbontású filmek élvezetéhez nagyfelbontású megjelenítő és megfelelően nagy látószögű kép szükséges. Az 50’’ képméret mozizáshoz nem mondható túlzottan nagynak, de ez egyéni ízlés kérdése, a projektorhoz szokott szem kicsinek találja, a 72 centis tévéhez szokott pedig óriásinak. A kép minősége mindezek mellett kiváló. Mondhatni, ritkán látok ilyen jól fogyasztható mozis képű megjelenítőt. Nem nagyon lehet kibillenteni ebből a magabiztosságból semmilyen problémás filmjelenettel sem. Szépen hozza az árnyalatokat minden tartományban, és a hatalmas kontraszttal olyan képi dinamikát ad, amit csak néhány nagyon profi projektorral kaphatunk meg. Több Blu-ray lemezt is átpörgettem rajta, és minden esetben maximálisan meg voltam elégedve a képminőséggel.
A filmek szép megjelenítéséhez ma már nélkülözhetetlen 24p üzemmód minden forrásból tökéletesen működött. Ment PS3-al, Blu-ray-el, és HTPC-vel is. A 25 kocka/másodperc  filmeket, amelyek a HDTV beltérin 1080i jellel voltak foghatók (PL HD HBO) ugyancsak tökéletes ütemmel, akadásmentesen jelenítette meg. Azonban mindehhez be kellett állítani a menüben a megfelelő üzemmódot. A filmmód Avanced-re állításakor került a helyére minden esetben a megfelelő képi ütemezés. Érdemes folyamatosan ezen a beállításon használni a készüléket, ha sokat mozizunk.

8. és 9. generáció

A teszt során alkalom nyílt az előző generációs modellel összehasonlítani egy rövid ideig a készüléket. Egy-két apró funkciót leszámítva szoftverben nem sok különbséget találtam a két tévé között. Képminőségben a HD forrásokkal is minimális volt a differencia. Igaz, a 8. generáció már kifutóban van, de a 8-as panelek minimálisan gyengébb kontrasztja - ami csupán a tesztábrákon volt látható – volt az a differencia, ami említhető a két típus között. Nincs „óriási” előrelépés, de ez azt jelenti, hogy mindkét KURO generáció kiválóan teljesít.

Összegzés

Ha röviden jellemezni kell ezt a készüléket, annyit elég mondanom: ez a legjobb HDTV, amit valaha teszteltem. Közel pontosan be van állítva gyárilag, kiváló a panel szín- és kontraszt-visszaadása, a szolgáltatásai minden igényt kielégítenek, szép a készülékház és közel hangtalanul működik.
Persze a relatíve magas összeg az árcédulán elbizonytalanítja a vevőt. Ilyen felbontású, és papíron nagyon hasonló, vagy akár jobb tulajdonságokkal rendelkező plazmamegjelenítőket már fele ennyi pénzért is kapni. Azonban a tapasztalat az mutatja, hogy ha ilyen kifinomult, minden részletében valóban (!) jól teljesítő készüléket keresünk, nem fogjuk megúszni a plusz költségeket. A minőségi szint olyan magas, hogy a kifizetett akár dupla árat is bőven megéri. Erősen ajánlott!

Forrás: Videopraktika