Van bőr a képén - JVC 42DS9 LCD TV teszt

A technológiai megvalósítás köszönhető az áttervezett háttérvilágításnak és a különválasztott tápforrásnak. A panel variálásakor szem előtt tartották, hogy lehetőség szerint mindenhol egyenlő arányban világítson, mindeközben legalább olyan képminőséggel rendelkezzen, amire a ’dundibb’ változatok is képesek. Hogy vékonyabb alakot kapjon a 42DS9 áramköri építettsége is, a tápellátó áramköröket közvetlenül a panelhez illesztették, egy ventilátor nélküli, passzív hűtési megoldással. Későbbiekben kiderül, hogy ezen trükkök mennyire befolyásolják a látványt, s milyen kompromisszumokat kell kötni.

Tüzetesebben szemügyre véve a készüléket, találtam 3 HDMI bemenetet -, természetesen mindegyikük 1.3 verziójú változat, és alkalmasak a Blu-Ray lejátszók 1080p/24 formátumának továbbítására. Pluszként kapunk három komponens video bemeneti csatlakozást, és minden mást, amit egy ilyen kategóriától elvárhat az ember – beleértve a D-Sub számítógép összekötésére szolgáló bemenetet is. Utóbbin inkább meglepődtem, hogy manapság még mindig rábiggyesztenek D-Subot egy televízióra, hiszen a HDMI aljzaton keresztül is küldhetünk képadatot 720x576, 1280x720 vagy 1920x1080 pixeles felbontásban. További korlátozó tényezőként tudnám megemlíteni, hogy az 1.3 HDMI ugyan kompatibilis a Lip-synch és Deep Color eljárásokkal, viszont x.v. color rendszert nem támogat.

Előzőleg említettem a Full HD felbontást, emellett kulcsfontosságú termékadat a 42DS9 kontrasztereje, ami 7500:1-nek felel meg (mely a dinamikus háttér-világítási rendszerrel valósul meg) - Tiszteletreméltó mennyiség. Csak úgy, mint a később megjelent JVC TV-k zöme, a 42DS9 is tartalmazza a DynaPix HD képfeldolgozó áramkört. Ez önmagában garancia a hatásos színekre és tónusokra, feketékre és szaturáltságra, de takarja az automatikus zajszűrés – valamint mozgáskezelés funkcióját is. A részletességről a JVC Digital Image Scaling technológiája gondoskodik (DIST).

Ezek után nem nehéz rájönni, hogy a Slim eljárás ellenére elismerést válthat ki belőlünk a készülék képi világában is. Tapasztalatom szerint ezen modell fekete visszaadása másnak bizonyult minden eddig tesztelt JVD modellhez képest. A Call of Duty Chinatown térképén (csak példának) az éjszakai égbolt mély feketével tűnt fel, s meggyőződésem szerint sokkal inkább igazi, sötét árnyalatokat láttam, mint homályos szürkeséget. Ennek köszönhetően az ellenségek nem tűntek el folyton a vaksötétben, ahogy az LCD panelek tipikus szürkesége miatt ez gyakran megtörténik.
Újabb pirospont a 42DS9-nek, amiért kiválóan megjelenítette a HD képállománykat, élességgel, részletességgel. A káprázatos textúrák nem vesztek szem elől a Call of Duty, de Harry Potter és a Főnix Rendje alatt sem. A bőrtónusokat lenyűgöző módon érzékelhetőnek láttam, de nem természetellenesen. Örömmel tapasztaltam, hogy oldalról nézve sem romlott a kép nézhetősége, még extrém szögből sem, a világos részek pedig valóban minden négyzethüvelyken egyenletesen látszódtak.

A DynaPix tette a dolgát, standard felbontásnál is érezhető javításokat produkált, jobbat, mint több rivális képfeldolgozó eljárások, főleg HD felbontásban. Hölgyeim és uraim, ez idáig mind szép és jó… képminőségre mégis csak 8 pontot adok neki 10 helyett.
Kezdő magyarázatként; a 42DS9 képmozgása nem tökéletes. Nincs 100 Hz képfrissítés funkció a DynaPix motorban, ráadásul az extra-gyorsan mozgó objektumok, vagy a hirtelen kamerarángatások rövid elmosódást húztak maguk után. Ez különösen a Rainbow Six c. videojáték alatt volt érezhető, mikor a jól meghatározott színű szegélyek majdnem egy centikkel elcsúsztak egy-egy váratlan lendületnél.
Szerencsére ez a jelenség nem állandó, 180p/24 Blu-ray jel esetében például abszolút szép látvánnyal szembesültünk.
További rossz pont azonban a 42DS9-nek, amiért standard felbontáson csak enyhe zajjal volt képes bőrtónusokat ábrázolni, s mikor bekapcsoltuk a zajszűrőz, Harrison Ford kisebb túlzással műanyag szoborrá változott.

Rátérve a 42DS9 hangjára… őszintén szólva nem gondoltam, hogy egy ilyen konstrukció a hangjával nyűgözne le. Pedig van neki, ráadásul egész ütős! A JVC MaxxBass rendszerével egész meglepő módon szép kis basszustartományt tudtak kisajtolni belőle, LCD Televízió létére – ráadásul egy Slim termékről beszélek. A mélyek nem tolakodtak a középtartományban, a vokálok végig tiszták és élethűek maradtak. Remek részletességet bizonyított a JVC TV-je, például az Olasz Meló jelenetében, mikor Michael Caine egyik csapattagjának közli, hogy aggódik az asztmája miatt, a háttérben alig hallhatóan duruzsol egy rádió – sok TV ezt egyáltalán nem tudja kiadni.

Őszintén szólva a hangszín néha egészen kicsit „elektronikusnak” tűnt számomra, viszont mindent összevetve komolyan lenyűgözött a JVC hangja, karcsúsága ellenére.

Összegzés
A DS49 nem tökéletes, felesleges firtatni. Ráadásul pár centiméter „lemondásával” eljutunk a hagyományos LCD televíziók mélységéig, amennyiben nem indít meg minket, hogy ultra-lapos TV álljon a nappaliban. Viszont teljesen nyíltan és őszintén kijelenthetem, hogy a 42DS9 egy nagyon jó lapos TV – különösen HD oldalról – pompás megjelenéssel, és nem túl húzós árral.